Czigány Edit: Politikai viták a családban
Ismerős lehet a rokonokkal folytatott kínos viták, összeveszések témája.
Bár egy család vagyunk, mégis más-más társadalmi réteghez tartozunk. Aktív életszakaszában apuka, mondjuk, munkásember volt, most kisnyugdíjas, mi pedig feltörekvő értelmiségiek.
Óhatatlanul kifejezzük tetszésünket, nemtetszésünket a hatalom ügyködésével kapcsolatban.
Előfordul, hogy vitába keveredünk, mert másként látjuk a dolgokat.
Ezt a vitát széleskörű tájékozottság alapozza meg, kifinomult érveléssel fejtjük ki véleményünket, építő ismereteket közlünk, nem akarjuk mindenáron meggyőzni egymást.
Ilyennek képzelem a családon belüli politikai beszélgetéseket, ám a valóságban nem így történnek a dolgok.
A szomorú valóság az, hogy a családban a politika feszült, indulatos vitát szül. Az érvelés érzelmi alapú és szinte „vérre megy”.
Akár a „Hogy vagytok?” kérdéssel is indulhat. A nagyszülők állapotától rövid út vezet a minősíthetetlenül leromlott egészségügyi rendszerig.
Erre a nagybácsi már az óriásplakátok lózungjait skandálja. A veje keményen kioktatja, a kis öreg „Soros – bérencezésbe” kezd, végül veszi a kabátját és mindenki mindenkivel összeveszett.
Az ünnepi összejövetel nyomasztó veszekedéssé fajult, ideológiai harctérré.
Miért csináljuk mindezt magunkkal?
A család nem homogén egység. Nem egyforma hatások érnek/értek minket, és nem is azonos pozícióból látjuk a világot.
Az idősebb generáció a saját bőrén tapasztalta a XX. század borzalmait. A baloldaliság mást jelent minden embernek.
Mást jelent a koncentrációs táborokban, és mást az orosz katonák „felszabadító” seregeitől félő, konfliktuskerülő népesség befolyásolható viselkedése.
Mi magyarok az általános tájékozottság és vitakultúra tekintetében nem állunk túl jól.
Egy 2019-es tanulmányában Moreno Mancosu olasz, valamint David N. Hopmann dán politikus leírta, hogy a családközpontú kultúrákban – pl. mediterrán országokban – a rokonok erősen kötődnek egymáshoz, befolyásolják egymás politikai felfogását.
Ezzel szemben Észak-Európában, ahol a családi kötődés gyengébb, inkább elfogadják a családon belüli eltérő politikai véleményeket.
Mi magyarok inkább bizonytalanul, szorongóan kötődünk.
A családi asztal körüli pártpolitikai veszekedések hátterében más rejtett dinamikák is állhatnak. Pl. a szülők magányosnak érzik magukat az üres fészekben, vagy a fiatalok fölényeskednek a tudá-sukkal. Szexuális frusztráció, egyenlőtlen munkamegosztás is szülhet indulatokat.
Tanuljunk jól beszélgetni, figyeljünk az erőszakmentesség alapelveire. Ne akarjunk kritizálni, megbántani. Együttérzésünk a másikkal, az őszinteség segít, hogy meglássuk, mi áll egy érzelem, egy indulat hátterében.
