Czigány Edit: „Rohanj, pörögj, foglald el magad”! Hatékony robotok vagyunk?
Hogy vagy? Túl gyorsan vágjuk rá, hogy: Jól!
Tényleg? Nyugodt derűvel szemléljük a háborút, a válságot, a COVID mesterségesen gerjesztett, átvonuló hullámait? Vagy hideg közönnyel nem veszünk róla tudomást?
Az emberiség – történetének folyamán – élete 96 %-át törzsi keretek között, azaz körülbelül egy negyvenfős törzsben élte le. A túlélés függött attól, hogy a törzs tagja maradhatott-e. A bent-maradáshoz be kellett tartani a törzs normáit, szabályait.
Ha valaki szembe ment a szabályokkal – pl. tiltott ételt evett, vagy ránézett arra a nőre vagy férfire, akire nem lett volna szabad –, súlyos büntetésre számíthatott.
Beégett a génjeinkbe, hogy szembemenni a normával ugyanolyan veszélyes, mint találkozni egy farkascsordával.
Ma is működik. Képzeljük el, hogy mit jelentett volna öt évvel ezelőtt belépni maszkban egy bankfiókba? És mit jelentett két évvel ezelőtt belépni ugyanebbe a bankba maszk nélkül?
Két tanulság adódik ebből:
A norma nem kőbe vésett, állandóan változik.
Teljesen mindegy, hogy mi a norma, ha szembe megyünk vele, „törzsünk” szabályaival szemben cselekszünk.
Sőt! Nehezebb a helyzet, mert ma már nem egy törzshöz tartozunk, nem csak egy normának kell megfelelni.
A tökéletesség – „látszólag” – a norma. Félünk és feszültek vagyunk, ha szembemegyünk a társadalmi normával.
Úgy érezzük, hogy kevesek vagyunk, nem tudunk normálisan viselkedni.
Agyunk tálcán kínálja a megoldást: „ne érezz, ne érzékelj, ne figyelj arra, ami benned van, abból csak baj lehet”.
Rohanj, pörögj, foglald le a figyelmedet mással.
Szép lassan állandóan rohanó, elfoglalt, felületes emberekké válunk, vagyis „hatékony robottá”!
A legnagyobb veszély, ha azt tesszük, amit a válságkezelés megkövetel: azaz beszűkülünk. Ha benne maradunk ebben a működésben, életünk szép lassan állandó „probléma-megoldássá” silányul.
Nem vesszük észre, milyen szép is az élet. Nincs, ami megérintse a szívünket.
A meditálás lehet, hogy segít. Azért ülünk le, hogy észrevegyük, mi az, ami épp bennünk van. A belső szabadságot, a legfontosabb emberi lehetőséget használjuk: tudatosítjuk, hogy mi van bennünk, de azt tesszük, ami számunkra fontos és értékes.
