Czigány Edit: Tanulható-e a szeretet?
A szeretet képessége vele születik az emberrel. Ám a kibontakozásához megfelelő körülményekhez van szükség az élet legkorábbi szakaszában.
Nem kell külön megtanulni, hogyan kell szeretni. De a szeretni tudás képességét igenis el lehet venni az embertől.
Kérdés, hogy azokban, akikben nem engedték kibomlani természetes módon a szeretetet, felnőtt korukban tudják-e pótolni a hiányát?
A pszichopaták helyzete a legsúlyosabb. Ők gyakorlatilag képtelenek a szeretetre, az együttérzésre.
Egyáltalán nem zavarja őket, ha másoknak kárt okoznak, könnyen szánják rá magukat bűncselekményre.
A pszichopátia személyiségzavar. De nem büntethetőséget kizáró állapot. A beteg tökéletesen fel tudja mérni tetteinek következményeit. Csak nem érdekli.
Jellemző, hogy az ilyen embert már csecsemőkorában tönkretették.
Szülei brutálisan bántalmazták, és/vagy teljesen el is hanyagolták, pozitív érzelmeket nem mutattak irányában.
Ilyen körülmények között a gyermek agya nem is képes normális fejlődésre, „érzelmi fogyatékos” marad.
Más kategóriákba tartoznak azok, akik nem szenvednek semmiféle pszichés zavarban, de van gondjuk a szeretettel: távolságtartók, nehezen alakítanak ki bensőséges kapcsolatokat.
Ha úgy érzik, hogy párkapcsolatuk túlságosan bensőségessé vált, gyakran kétségbeesetten menekülnek ki belőle.
Látszólag nem tudnak szeretni, pedig másról van szó: kötődési zavarral küzdenek. (Mindenkire jellemző valamilyen kötődési stílus, alapséma, amit kell tudni felismerni, ami az első egy-két évében alakul ki. Amikor megtanuljuk, hogyan is kell kapcsolatban lenni valakivel.)
Az alapminta természetesen az anyával, a szülőkkel való kapcsolatot jelenti.
Ha az anya odafigyel gyermeke szükségleteire, akkor a gyermekben biztonságérzet alakul ki.
Vannak olyan szülők, akik maguk is azt tanulták, hogy az érzelmeket nem mutatjuk ki. Nem ellenségesek a gyermekükkel, gyakorlati szinten minden szükségletüket ellátják, de nem hangolódnak rá az érzelmeikre.
Ezt a sémát a lélektanban elkerülő kötődési stílusnak hívják.
Ezt a viszonyulási stílust nem pszichopátiaszerű, szeretetnélküli stílus jellemzi, csupán az érzelmek kezelésével van gond.
Meg lehet tanulni a szeretetet, és az ember lelkében élő érzelmeket kell felismerni, elfogadni, másokkal megosztani.
A pozitív visszajelzések alapján bizalmi kapcsolatot lehet kiépíteni.
Sokszor nem a szeretet gyakorlását kell megtanulni, hanem azt, hogy ne veszítsük el a szeretetet.
Szomszéd népek, kultúrák, versengő politikai pártok meggyűlöltetik híveikkel a rivális csoportokat, feltételezve, hogy így erősebbé teszik saját közösségeiket.
Ilyenkor a politikai haszonszerzés szembekerül a szeretet minőségével, és a mesterségesen kialakított, démonizélt képekkel szemben az egyénnek joga van újra létrehozni és megőrizni a szeretet értékes érzelmét.
Lehet, hogy Pál apostol is erre gondolt.
