Czigány Edit: Veled élek, de nem érted

Arra kérdésre, hogy mi az élet értelme, a pszichológiai morfondírozás közben rájövünk, hogy nyakig benne vagyunk a filozófiában. Nehéz a két szempontot elválasztani egymástól. Érdekes belegondolni, hogy egy nézeteltérés, vita, kibékíthetetlen ellentét hátterében nem vaskos filozófiai meggyőződés áll-e?

Vegyünk egy példát. Egy pár esetében az egyik fél teljes odaadással szereti a párját. Ki is nyilvánítja, hogy élete értelme: több időt töltsenek együtt. Ellenben a másik fél sok időt töltene a munkahelyén, szabadidejében is szívesen foglalkozik a szakmájával. A másik ragaszkodása az együtt töltött időhöz számára teher is lehet, ez okozza a konfliktusukat is.

Lényegében az egyik fél inkább „hedonista”, a másik pedig a vele való „élvezkedés” helyett inkább szakmai kérdésekkel foglalkozna. Széttartanak a céljaik, mindketten kínlódnak.

Mivel az életcélok a kor előrehaladtával rögzülhetnek, még kevesebb közös életcéljuk marad.

Nagyon fiatalon összekerült párok esetében előfordul, hogy kialakulóban lévő személyiségük miatt még maguk sem tudják, hogy mit akarnak az élettől, így túlságosan is idomulnak egymáshoz, mert az „együtt lenni” vágya lebeg a szemük előtt. De ha ez végül a személyes fejlődés, kibontakozás megakadásához vezet, s emiatt az örömteliség rovására megy, akkor csak idő kérdése a kapcsolat megromlása és megszakadása.

A két fél számára azonban ez nem feltétlenül élettragédia, mert lehetőség nyílhat olyan kapcsolat kialakítására, amelyben több a közös cél és elégedettebbek lesznek.

Egy életből ellesett, biztató példa.

Idősebb korban, túl egy-két váláson, egymásra talált két olyan ember, akik életük korábbi szakaszában meg sem látták egymást, habár évekig jártak ugyanabba a közösségbe. Sem a foglalkozásukban, sem életcéljukban nem voltak közös motívumok, mígnem aztán a 40 éves osztálytalálkozón egymás mellé ültették őket.

Egy-két óra beszélgetés után vették észre, hogy mennyi hasonló dolog van az életükben. Mindketten szeretnek koncertre járni, unokázni, mindkettőjüket érdekli a buddhizmus.

Gimnazista korukban a nő körülrajongott, tehetséges, színésznőnek készülő „sztár” volt, csak az irodalom érdekelte, a reál-tárgyakat szinte megvetette. A fiút, akinek, a kedvenc tárgya történetesen a biológia volt, észre sem vette.

A szerény, visszahúzódó fiú titokban szerelmes volt a lányba, de elérhetetlennek vélte. A lány aztán egy gazdag külföldi férfi karjaiba repült, ahonnan egy idő után már rá sem látott a biológia tanárrá lett férfira. Úgy éltek, mint a párhuzamosok, akik még a végtelenben sem találkozhatnak.

A fordulatot a véletlen hozta el. A nő két válás után szerényebb és tisztánlátóbb lett, a férfi pedig az özvegységéből felépülve elégedettebb és magabiztosabb.

Hogy mi az élet értelme, arról talán sohasem beszéltek, de életfilozófiájuk összeérett az idő múlásával.