Czigány Edit: Párkapcsolat – Kötődési modellek
„Kapcsolatokban sérülünk és kapcsolatokban gyógyulunk”. Popper Péter
„Aki jobban szeret, az alulmarad, és szenvedni kénytelen” – írja Thomas Mann a Tonio Krőgerben.
Sokak fájdalmas tapasztalatát fogalmazza meg. Csakhogy ezek nem jó kapcsolatok. Kötődési zavarokkal az ember a szerelmet szenvedésnek, a szexualitást teljesítménynek, a szeretetet manipulációnak éli meg.
Mi a szerelem mértékegysége? Az önfeladás? Önfeláldozás? A féltés? A szenvedés?
Az igazi szeretet nem verseny, amiben a szerelmesebb fél vesztes. A párkapcsolat nem hatalmi harc.
Amikor jó embernek érezzük magunkat egy kapcsolatban, akkor a másik a legjobbat hozza ki belőlünk.
A mintát a szüleinktől kapjuk.
Kötődési modellek:
Biztonságosan kötődő. A kapcsolatban kényelmesen érzi magát, nem szorong, nem adja fel önmagát, önálló, önbizalma van, pozitív énképe van önmagáról és a másikról. A szexualitást testi-lelki kapcsolódásnak éli meg.
Elutasító. Nem szorong, de kényelmetlen számára a közelség. Független, van önbizalma, sikerorientált, racionális, pozitív önképe van, de negatív a másikról. Alacsony az érzelmi hőfoka, a szexualitást fizikai szükségletként éli meg.
Elárasztott (szorongó). A kapcsolat teljesen betölti, elárasztják a szorongások, negatív énképe van, párját felülértékeli. Kontrolláló, tapadékony, a szexualitást összeolvadásnak éli meg.
Félelem-teli. Ambivalens, „se veled, se nélküled”, bizalmatlan, negatív énkép, negatív kép a másikról is. A szexualitást sokszor manipulációnak használja.
A kötődésnek evolúciós jelentősége van, a túlélést szolgálja.
Az újszülött képtelen az önálló életre. A legmeghatározóbb tapasztalata az elsődleges kötődés az anyához. A szeretetet, figyelmet kapó csecsemők képesek lesznek ugyanezt megélni felnőtt kapcsolataikban. A szorongó, depressziós anya nem tud biztonságos bázist teremteni. A csecsemő élménye az lesz, hogy ő nem érdemes a szeretetre. Ez sémaként vésődik belé, ami önmegerősítő módon működik. (Önmegerősítés = a világból jövő információkat úgy szelektáljuk, hogy csak azokat fogadjuk be, amelyek alátámasztják belső képünket, a többit kizárjuk, így megerősítve a téves belső képünket.)
A párválasztást így befolyásolja az előfeltételezés, és szinte misztikus vonzalommal kapcsolódunk azokhoz, akik beteljesítik tudattalan elvárásainkat.
Van-e kiút?
A párunk meghódításával, figyelmének elnyerésével a bennünk lévő gyermek szerez érvényt létének. Tulajdonképpen a szüleinket győzzük meg a szerethetőségünkről.
A jó párkapcsolat gyógyíthat is, ugyanis az embert „ki lehet szeretni lelki bajából!”
