Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 155.

155.

Nehéz megtanítani az építést,

mert semmi sem akar olyanná állni,

ahogy a művelése kigondolta,

legyen az búzatábla vagy palota.

Annál inkább kíván lerombolódni,

mindaz, ami ember-alkotottá vált,

elég szántóföldet elhanyagolni,

házat, építményt nem karbantartani,

s máris fellép az enyészet hatalma,

porrá lesz, mi porból vétetett egykor,

semmivé segít lenni gondatlanság,

emlékeinket darálja gonoszság.

Mert ne higgyük, hogy alávalók voltunk,

hamis a mérce ránk alkalmazása,

mi kedvező volt, tőlünk elrabolták,

s hogy rablók mi vagyunk, ránk oktrojálták.

Van pártatlan szellemiség-mutató,

és ez a nyelvünk: mindnek felette áll,

amelyet élő ember ma beszélhet,

s mély gondolkodásra használ beszédet.

További bizonyíték történelmünk:

mindig védenünk kellett emberséget,

annyi sokszor és újra hódíttattunk,

szellemünk rá szállt, kitől hódoltattunk.