Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 162.

 162.

Nem annyi a világ, amit megmutatnak belőle

lelki és gépi hálózatra szakosodott bírák,

mindazt elítélve, eltüntetve, mi nem érdekük,

akik régmúlt történelmét is teljesen átírják.

Ma már szószerint vehetjük a mutogatást, míg rég

csak a megengedhető tudatát építették be

megfélemlített alattvalóikba, halált hozó

fenyegetésekkel e- s túlvilági életükre.

Nem válogathattuk meg nézeteinket aszerint,

hogy mi alkalmas nekünk és mi lehet tévedéses,

pedig ezt örökítették át korai őseink,

hogy kidobjuk a rosszat, s éltessük, mi nem kérdéses.

Ehhez csillagvilág állandósága volt kalauz,

de minden nemzedék megtanulta azt értelmezni,

a hódítók magukat, küldőiket rakták oda,

szellemvilág helyére lépve minket kicselezni.

Minthogy rombolni könnyű, ebből állt az ő sikerük,

hithű ragaszkodás százezrek áldozatával járt,

de megszelídítettük a démonokat vallássá,

hogy ismerjék el ember fölött az értelmes határt.

Agymosó nők és férfiak máig nem teregetik

ki e szennyest: egyenlőséget hirdetnek világban,

közben csaló módszerekkel ők lesznek „egyenlőbbek”,

kevés reményünk maradt pislákoló életlángban.