Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 187.

 187.

A környezet szennyezése

a kényelemből fakad,

a kényelem térnyerése

szennyezés felé halad.

Ahogy dombokat képezett

az eldobott kőszerszám,

mostani szeméthegyeket

a tisztán tartott fertály.

Milyen jó, hogy mindent elvisz

a szemetes vállalat,

messze szállít a folyóvíz

nagy és apróságokat.

Határtalan fokozható

kívánságok keltése,

jó az, ami eladható,

gyártósorok termése.

Eldobsz mindent nyakló nélkül,

ami nem kell, felesleg,

házad, tered egyre szépül,

arra is van kereslet.

Minden ötlet lehetséges,

csak az jut az eszedbe,

amit tálcán kínál néked,

fogyasztásra serkentve

ez a zűrös, bűnös világ,

melynek részese lettél,

ablakodban nem nő virág,

csak mit üzletben vettél.

Védelemre sem az erőd

szolgál, hanem fegyverek,

kővár, betonbunker erőd

helyett atombombás rettenet.

Égig érő műtermészet,

robotok a szolgáid,

szennytől fuldokló tengerek,

kukacmentes almáid

mérgezetten mosolyognak,

tápszer helyett kapsz vegyszert,

bélbolyhaid háborognak,

vegyél nekik több kegyszert.

Régen kitalált egyensúly

hiányzik már minekünk,

ha szervezetünkre lesújt

divat-járvány mindenütt.

Pazarlásból, kényelemből

használtunk már eleget,

talpraállással majd eldől,

mi menti meg lelkedet.