Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 187.
- szilajcsiko
- 2021. júl. 18.
- 1 perc olvasás

187.
A környezet szennyezése
a kényelemből fakad,
a kényelem térnyerése
szennyezés felé halad.
Ahogy dombokat képezett
az eldobott kőszerszám,
mostani szeméthegyeket
a tisztán tartott fertály.
Milyen jó, hogy mindent elvisz
a szemetes vállalat,
messze szállít a folyóvíz
nagy és apróságokat.
Határtalan fokozható
kívánságok keltése,
jó az, ami eladható,
gyártósorok termése.
Eldobsz mindent nyakló nélkül,
ami nem kell, felesleg,
házad, tered egyre szépül,
arra is van kereslet.
Minden ötlet lehetséges,
csak az jut az eszedbe,
amit tálcán kínál néked,
fogyasztásra serkentve
ez a zűrös, bűnös világ,
melynek részese lettél,
ablakodban nem nő virág,
csak mit üzletben vettél.
Védelemre sem az erőd
szolgál, hanem fegyverek,
kővár, betonbunker erőd
helyett atombombás rettenet.
Égig érő műtermészet,
robotok a szolgáid,
szennytől fuldokló tengerek,
kukacmentes almáid
mérgezetten mosolyognak,
tápszer helyett kapsz vegyszert,
bélbolyhaid háborognak,
vegyél nekik több kegyszert.
Régen kitalált egyensúly
hiányzik már minekünk,
ha szervezetünkre lesújt
divat-járvány mindenütt.
Pazarlásból, kényelemből
használtunk már eleget,
talpraállással majd eldől,
mi menti meg lelkedet.
Comments