Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 192.

 192.

Nemzedékként vagyunk működő emberek,

egy-egy korosztály összessége dolgozik

világ folyásán, vagy napi betevőn,

egymásra figyelve és egymást segítve.

Mert mindenkit másra tanítottak szülők,

nagyszülők, átadva követendő mintát,

hogy összerakva egészségként adjuk át

saját gyermekeinknek, unokáinknak.

S van, amit csak egy ember tud a faluban,

meg olyan is, amit mindenki másként tesz,

emlékezetes a kalákák ereje,

túlszárnyalva egy számára lehetetlent.

Iskolában is együtt tanulunk soká,

érdeklődve a szomszéd évfolyamoknál,

kiszámíthatók vagyunk így együtt élve,

és számolhatnak velünk más nemzedékek,

akikkel együtt alkotunk derékhadat,

a társas létet fenntartó lényegeket,

az öregebbje közül kikopnak sokan,

a fiatalabbja bátran lép helyükre.

Lelkünk nyitva áll befogadni és adni

a szellemi tartalmakból, miket tudunk.

vagy amiket nem lehet tudni, mert titkok,

azaz közösen elviselten: könnyebbek.