Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2028)

Tán nincs is, amiről írok, szellemi erőszak,

hiszen állandóan érezhetjük jelenlétét,

nincsen nélküle egyetlen pillanatunk, s nemcsak

mások részéről, mi magunk sem vagyunk különbek.

Már ha az elmarasztalás jogos olyan esetben,

amikor a kívánatosra nincsen tapasztalat,

példa, akár a jóakarat, akár a rossz, törekszik

érvényesíteni szellemi megfontolását.

És ez a lényeg, hogy még a leggyorsabb tettnek is

van szellemi vezérlése, a gondolat átfut

az agyán, s ha nem állítja le az életmentőt,

mikor vízbe ugrik, egyetért a kockázattal.

Tehát hogy ő is odaveszhet, s ugyanígy mikor

emberfeletti erőt vállalunk kifejteni,

vagy elköteleződünk beláthatatlanul hosszú

időre, mérlegelünk, de meggyőzzük magunkat.

No, és mi a helyzet a tunyasággal, lustáknak

is van akaratuk, erős, hogy nem mozdulnak,

mikor más már rohan, tesz-vesz, intézkedik, félve,

hogy lemarad valamiről, vagy előidéz bajt.

És tespedő szerint a halálról nem lehet

lemaradni, minek sietni, de ily szellemben

sosem innánk tejet, mert előbb megalszik a

szánkban, a világmindenség is pörög köröttünk.

Talán ez az egyetemes mozgalom ragadt át

ránk is, de nem testileg, hanem lélekből fakad,

minek felkeltője legalább a többi ember,

de sokan hiszik világszellem működésének.

És hogy az mindenek fölött áll, nemcsak létadó

mivolta miatt, hanem isteni akaratként

hat ránk, nincs kibúvó előle, alóla, lusták

is teszik a dolguk, ami rossz példa szerepe.

Istent tagadók is, ahogy hozzá igazodnak 

emberi önállóságunkat állítva oda,

az ő helyére, elismerve szellem hatalmát

felettünk, mit igaz megismerésnek mondanak.

Ez érvelés azonban kilyukadhat, üressé

válhat, amikor végső döntést kell hozni, honnan

jön igazság, miként valósul meg, ha egyenlő

felek állnak nagy vitában, és sürget az idő.

A megoldás visszavisz eme vers elejéhez,

de már mindegy, minek nevezzük, szellemi erő

fog győzedelmeskedni minden megoldásnál, mert

másként nincs tovább, ezt már mindenki elismeri.

És majdnem mindenki belátja, világpusztító

erőt ugyanaz a szellem teremtett általunk,

azért, hogy egyértelmű legyen, ki veszélyes ránk,

kit akadályozzunk meg elveszejttetésünkben.

Korábbi időkben még összekeveredhetett

a haladás szolgálata és az önérdeké,

mára világnyilvánosság istenként mindent lát, 

jó szellemi erejét kell érvényre juttatnunk.