Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2029)
- dombi52
- 1 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás

Nem lehet egyenlőség a földön, ha csillagok,
bolygók befolyásolják már a születésünket is,
és utána minden napon eljut tőlük hatás
hozzánk, ránk, szerencsére van, ki erről szól nekünk.[1]
Figyelmeztet, és ha gyakran olvasod, függővé
tesz, már heti, havi és évi horoszkópot is kapsz,
és el sem tudsz ugrani előle, este már több
ilyen van a portálokon, mint világesemény.
Lehet, hogy ma már nem az itteni első mondat
értelmében, nem egyenlőtlenségmagyarázat
céljából, de keletkezéséhez ez a gyanú
társul, aminek több okát is megfigyelhetjük.
Kényelmes volt megfordítani az értékelést
földi természetes harmónia rombolásról,
mintha csak a csillagok járását követnénk, és
amint fent, úgy van lent, törvényszerű sorsunk útja.
Ami a kiemelkedők, hősök győzelme,
s a csillaghullást elszenvedők sanyarú kenyere,
és mert minden későbbi állapot ebből ered,
a származást is nyilvántartották, világrend lett.
A fény befogása, ragyogás élvezete lett,
– nem elűzése – elitéletmód és jelképe,
jelzése a kiszolgálóknak, de az ellenség
számára is, kinek van több, ne állj vele szembe.
S ha ez káoszba ment át, amit alkalmatlanság
okozott, mert az alkalmasabbakat leverte
kegyetlenül, hiszen azok kegyességből lettek,
hamis hivatkozás társult hozzá, csillagállás.
Béljóslás, – és manapság kávézaccból is – mindegy,
csak mutassa, csillagistenek nekünk kedveznek,
s minthogy az értelmezésbe minden belefér,
jósok fejvesztés terhe mellett jósoltak jövőt.
Ami mára természetesen már elpárolgott,
mármint az ilyen hatalmi erőbirtoklás és
fitogtatás, de mégis-mégis felmerül bennünk,
hogyha kétes az értéke, miért nem tűnt még el?
Ki támogatja és mit helyettesít, talán csak
nem a tudomány hiányosságait fedik el
vele, maszatolással lényegében, és nagy kárt
okozva személyiség önazonosságában?
Ma nincs kimondva, bár néha elhangzik utalás
világháborús győzelemre, hogy onnan folyik
a történés fősodra, leigázottaknak nincs
csak fékezett haladás, győztesnek mindent szabad.
Igazságtalannak lenni is, mi veszteséggel jár
igazságkeresők számára, menekülhetnek
csillagjóslásba, onnan kapva magyarázatot
rosszra, s időnként reményt, hogy jóra fordul sorsuk.
[1] És arról, hogy a szavaink rossz minősége megváltoztatja a genetikánkat, és a víz magába szívja a gonoszságot, majd elárasztja azt bennünk, stb.




















