Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2035)

Több formája van ma a keresztrefeszítésnek,

és értelmi oldalról az a legfájdalmasabb,

ha bizonyított meggyőződésed kiforgatják,

holt üggyé, falra hányt borsóvá válik a munkád.

Te a mélységeket járod a történelemben,

valóságos gyökérkapcsolatokat feltárva,

ámde sokan vannak, akik a felszínen futnak,

s látszólag utolérhetetlenül hengerelnek.

Te persze majdnem egyedül vagy, hiszen nyeretlen,

és nem is számíthatsz hamar átütő sikerre,

ők egyre többen, hiszen zászló alá gyűjthetik

a hamisításokat leleplezni vágyókat. 

Akik rövidebb úton akarnak célba érni,

mint te, aki bejárod az ismeretlent előbb,

minthogy következtetnél s nyilatkoznál, látványos

győzelmeket sem ígérsz múltból, viszont aprómunkát.

A tapasztalatszerzés kis lépéseit, ahogy

eljutottunk kőeszközöktől fémszerszámokig,

előtte s közben barlangtól a házig, állatbőr 

bundától varrott ruháig, főzött ételekig.

Sőt, talán még annál is érdekesebb, mint amit

a tárgyi világ felfedezéséről megtudunk,

mit tettünk érte, miként alakult ki értelmünk,

nyelvünk, és annak egyetemessége, a szellem.

Aligha kell nagyon erősgetnem, ez mennyire

érdektelen sokaknak, mily erőfeszítést

kíván tőlük ilyen mélyre időben és elvi

elvonatkoztatásban elmenni, más a dolguk.

Úgy érzik, ami megtörtént és ahogyan ide

jutottunk, azt inkább feledni kell, ne zavarja

meg az eredmények felhasználását, és nehogy

visszaessünk, visszalökődjünk ó-állapotba.

De e gondolatmenet megfordítandó, azaz

akkor vesszük észre rögtön, hogy elért szintünkre

törnek, ha a múlt példája élőként lebeg

lelki szemünk előtt, s megtévesztést elkerülünk.

Ugyanakkor nagyon izgalmas feladat lehet,

képességek eredetét úgy felfedezni, hogy

megkísérlünk bizonyos mai vívmányok nélkül,

mintegy „mesterséges nyomorban” boldogulni.

Mert rájönnénk gyorsan, mennyire fontosak régi

tudás- s ügyesség fokozatok, a mesterségek

megőrzendők korszerűsítés nélkül, fogalmak

jelentését születési körülmény mutatja.

Ne hulljon hát a semmibe mindez a csodásság,

miáltal mindegyre emberré tettük magunkat,

meg kell szüntetni azt a pazarló elitizmust,

mi lerombol teremtett világtestet és lelket.

S hogy ki teremtette, azért nem kérdéses, mert az

egyén kicsinysége mellé örök végtelenség

kívánkozik magyarázatként, de eszméinket

is így értjük igazán, fölénk nőttek, onnan jönnek.

Mi magyarok még közel maradtunk őstűzhöz, mi

a szívünkben égve táplálja értelmünk fényét,

gondolkodásunk valósághű és fordulatos,

mert a legrégibb állapotát is megőrizzük.

Utószó:

Innen nyilvánvalóan kimaradt a pazarlás

mételyével létünket beköpő fullánkosok

kárhoztatása, mégpedig ama remény miatt,

hogy múló – bár hosszú – fejezet ők regényünkben.

Ókor és középkor földi pokol volt és égi

mennyország, isteni sorsosztás mímelésével,

s újkori megvilágosodásra még árnyékot

vet nagyság és dicsőség hamis értelmezése.