Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2050)

A módszertani egyidejűség jelent lát a

múltban, s nem tényeket keres ott, vágyakat vetít

vissza teljesülni, így aztán fejlődést kizár

Isten teremtette embervilág teljességből.

Aki így gondolkodik, korábbi gondolkozást

is hasonlónak vél kezdetektől, mint az övé,

a természet csak isteni jutalmazó eszköz,

avagy büntető, a mi magatartásunk szerint.

Isten törvényeiben nincs megkülönböztetve

a test és a lélek külön-külön szabályozása,

minden gyakorlat a célszerűséget mutatja,

az ember élete messzire túlmutat magán.

Ha együttműködik a kijelölt úton menve,

kedves lesz Világúrnak, mintegy kiválasztott,

a Felettünkvaló földi helytartója, Fölség

ő is, feltételen tisztelet illeti személyét.

Abban az alakban is, ahogy egy-egy közösség

elöljárója, vezetője, parancsnoka, és

az egész emberiség boldogítójaként is,

égi irányítás szellemi közvetítője.

Ennek megfelelően a jó nevében lehet

ítéletet mondani olyan bűnösök fölött,

akik rosszra hajlón ellenállnak eme rendnek,

és dicsőíteni a szenteket és hősöket.

Egyidejűség örökkévalóságot hordoz

magában, így a tapasztalt végességnek nincsen

befolyása a végtelenség hitére, Isten

magához ölel élve és halva, érdemünkért.

Nemcsak minden eseményt, de azok minőségét,

összefüggését is ilyen hozzáállásból

szemléli és értékeli tehát a fennállót

egyedülvaló mércének tekintő szemlélet.

Még kedvezőtlen helyzetben is lát kedvezőként

tekinthető előzményeket maga számára,

ugyanúgy, ahogy abból vezeti le maiság

kedvezményezettjeinek múlti érdemeit.

Így aztán ami létrejött, szükségszerűség,

ne lázadj ellene gondolatban se, keresd

a saját igazadat múltbeli hamisságban,

semmi sem évül el, minden jó visszahozható.

Bizonyára bűneink miatt kerültünk lejjebb,

mint érdemelnénk örökös kiválóság miatt,

eszmerendszer-sokaság se tántorítson el az

igaz útról, min őseink egykoron jártak.

És győzedelmesek voltak, de igazságosan,

hozzájuk kell fölnőnünk, hogy megismételhessük

tetteiket, képességünk megvan hozzá, mert a

jelen tartalmazza a múltat, vegyük hát elő.