Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2057)

Játszva tanul a gyerek, na és a felnőtt hogyan?

– erőlködve talán, ha önuralomra termett,

vagy behunyja szemét, mintha zuhanna, de akkor

meg nem látja a tanulandót, kell a jó módszer.

Ami azzal kezdődik, hogy vágy támad benne az

után, amit tanulás révén elérhet, s nagyobb,

mint kényelemigény és lustaság keveréke,

minden kezdeményezés vértelen megölője.

Azaz életben maradunk, sőt jól érezzük a

bőrünkben, ha elhesegetünk kísértést

a tanulásra, akkor is, csak az agyunk hátsó

udvarában káricál egy vékony csalódott hang.

Milyen életszerű élmény tehát, mi kilódít

a megrögzöttségből, mi más, a gyerekjáték

felnőttkori megidézése, érzelmi szellő,

mi meglegyinti arcunk, s jövő felé fordulunk.

Hogy milyenné válunk, ha sikeresen játszunk, de

nemcsak győzelemről van itt szó, hanem folyamat

folytonos izgalmáról, mikor kerülök sorra,

mit teszek akkor, ha már megtanultam valamit.

Milyen leszek, előre beleélem magam a

szakember-szerepbe, előadóművészetbe,

ha tanárként dolgozom, mérnökként irányítom

az építkezést-bontást, gyártást és a tervezést.

Orvos leszek, fehér köpenyben a rendelőben,

vagy tiszta világoszöldben a műtőben, kórház-

folyosón, és hát a fizetés sem kutya, sokkal

magasabb az átlagnál, álmaimra is elég.

Más leszek, mint eddig, és más, mint a többi átlag

emberi sokaság, reményem egyre nő, míg a

képzés folyik, átélem a lépcsőzetes feljebb

és feljebb lépést tudásban és jó magatartásban.

Már az is jó érzés, mennyivel összeszedettebb

vagyok, uralkodom magamon, célszerűen és

hasznosan élek, kihasználom képességemet,

és örvendetes, hogy milyen sok mindenre jó az.

Szinte megtervezettnek látszik minden percem, és

kihasználtnak, valamint megérdemelt és így jó

nagy alvásos a pihenés, érdemes éjszakázni

is, mikor be kell fejezni a vizsgára készülést.

Azaz a játék folytatódik, mikor már bele

állt emberfia a munkába, mitől ódzkodott

előtte, egyfajta részegség, ébren álmodás

ez, és semmihez sem azonosítható kívüle.

És majd aztán életjátékká válik az egész,

jobb esetben itt a földön, valóságosan és

eredményesen, rosszabban csak a képzeletben

tovább, elégedetlenség s bosszúság vegyesen.

Azért kell mindig mindent beleadni, hogy elérd

a teljességet a játékosság segítsége

áldásosságával, hol semmi sem hiányzik a

jó eszközökből, s azok miatt nem terem a rossz.

Eddig nem volt szó a játékszenvedélyről, mert ez

fordítva van, a szenvedélynek kell a játékos

kitartás, megnyilvánulás, és akkor az élet

számodra megteremti a maga boldogságát.