Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2065)

Az ember testének a tökéletessége a
a sportban látszódik meg igazán, nem egyszerűen
az egészségről van szó, hanem lehetőségek
tárházáról, ami vagyunk, szakosztályok szerint.
Felsorolni nem tudjuk, hányféle létezik egy
nagy egyesületnél, mert csak a kiemelkedőn
sikeresről ismerjük gyakrabban, és akkor még a
külföldi s bevetten kívülikről szó sem esett.
Kéz, láb és fej, utóbbi duplán, triplán is, ha a
sakkra, vagy pókerre gondolunk, mint sportra, ezek
a főszereplők, de az egész lényét beleadja
a sportoló, s rossz felkészülés sérülést okoz.
Nemcsak testileg, szellemileg is fejleszteni
kell magát, ha eredményes akar lenni, és már
kora gyermekkortól arra adni a fejét, mert
különben elkésett legjobbakhoz csatlakozni.
Gyerek, junior és felnőtt bajnokságokban, és
azokon belül is több életszakasz pontosan
megkülönböztetett, aztán ott vannak a híres
súlycsoportok birkózásban és súlyemelésben.
Ez olyan sokösszetevős játékká teszi az
utánpótlásnevelést és felnőttedzést, hogy csak
felkészült szakemberre szabad bízni, de van-e,
aki mindenhez érthet, kiképeznek-e ilyet?
Lehet, van is, mert a világ fejlett felén, nyugat
és kelet tájékán, mindegy, de vagy tudományos,
vagy hagyomány-ösztönös mesterképzést végeznek,
csomóstól jönnek onnan a tehetségek, s nyernek.
Ha nem megfelelő ehhez a hozzáállás, a
vezetői szemléleten úgy kell változtatni
országos, helyi és egyesületi szinten, hogy
ne a hozzá nem értők ártsanak kárt okozva.
Ne legyen bocsánatos bűn felkészületlenné
tenni a gyerekeket egyéni s csapatszinten,
legyen következménye a sikertelenségnek,
a fiatalok sportkarrierje kudarcának.
Ahogy az eredmény és a siker pedig azé
is legyen, kinek irányítása nagyszerűvé
tette a sportoló, a szülők és a szurkolók nagy
ráfordítását, áldozatát, támogatását.
Mi az tehát, amire figyelemmel kell lenni,
mert különben kevés lesz a szándék, akarat, hogy
valakiből bajnok legyen, netán világbajnok,
mi más, mint tűpontos és valós emberismeret.
Az emberi test felépítése az izmoktól
a csontokig, a terhelhetőség élettani
összetevőinek fokozási lehetőségei,
de nem fejetlenül, türelmetlenül, nem ártva.
Azaz ismerni minden életszakaszban azt az
egyensúlyt, ami aztán előre lendít, s mellé
lelki béke és erkölcsös törekvésből, békés
emberségből fakadó építő erőt bírni.
De nemcsak birtokolni, felügyelni tudni
magát, önismerettel, hittel, önbizalommal,
felmérve a pillanatnyi képesség-állapot
legjobb alkalmazási tanult módját, eszközét.
Nekünk pedig, nem sportolóknak, marad az élmény,
azon túl pedig a remény, hogy a tapasztalat
átjön a mindennapi életbe, segíteni rajtunk,
onnan, ahol mindenki képes legjobbját nyújtani.
















