Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2116)
Vannak munkák, melyekhez alázat kell, különben
nem bírod végezni, nem olyan dolgokról van szó,
amik esetleg megaláznak, meggyötörnek, de
odaadásról, teljes figyelem kitartásról.
A kettő tehát nem ugyanaz, egyik tőled fog
indulni, a másikat rád erőltetik, vagy a
személyes helyzetedből kifolyólag, vagy rosszabb
esetben szántszándékkal, rosszakaró eszközzel.
Észre sem veszed és máris benne vagy nyakig, mert
élni kell, sőt a jobb élet reményében kezd a
legtöbb ember változtatásba, változtat helyet
például, még mielőtt ott biztos talaja lenne.
És ha kihasználják őt, mert kénytelen eladni
magát potom áron vagy módon, abból nehéz lesz
szabadulnia, nem is tud külső segély nélkül,
fejlett világ lelkiismerete nyújt megoldást.
Vagy a fejletlené is, amint a népmesékből
tudjuk, s felfedezők útleírásából, mikor
bennszülöttek természetes mód nem megalázás
céllal, hanem tisztelettel fordultak hozzájuk.
Ezért is oly hamis, sőt bűnös az ábrázolás,
mikor kannibálokként emlegetik őket, ma
már csak legalja színvonalú viccekben, de a
szándék mégis nyilvánvalóan megalázás volt.
Ebből kellene minden téren és mindenkinek
visszafordulni egymás elismerése felé,
ahol azokat jobban értékelni, többletnek
tekinteni, akik munkája kiemelkedő.
Nem teljesítmény megtanulható módja miatt,
hanem ha személyes tehetség, önfeláldozás
az eredményesség alapja, amit nem képes
sok más vállalni, de jól jár vele, hogy ők igen.
Már a kiképzés – magyarul tanulás – során is
elbukik sokunk egy-egy különösen nehéz tárgy-
kör esetében, jobban mondva oda se megy, el
sem kezdheti, válogatás gondoskodik róla.
Viszont az ismeretterjesztésnek erről is be
kellene számolni, hogy megbecsülés igazi
legyen, ne a bárki számára elérhetőnek
a reklámozása foglalja le a figyelmet.
Mert ráadásul az maga is hamis, érdekkör
mentén megkomponált mesterséges egyszerűség,
mi a valóságban szintén kemény harci terep,
mostanában lepleződtek le mocskosságai.
Tiszta, egyenesen felfelé ívelő pálya
tehát nem véletlenül ritkaság számba menő,
a sportból lehet venni jellemző követelmény
tengert, de az is igen egyoldalú hasonlat.
Mert csak a testi erő és ügyesség ésszel jól
összeszerkesztett kívánalmát követeli,
hogy mintául szolgálhasson továbbiak felé,
akik még jobbak lesznek belátható terepen.
Az igazi megmérettetés a felelősség
vállalása miatt teszi próbatétellé a
nehéz munkát, olyat alkotni, ami
megmenti emberségünk mai nagy bajaiból.
