Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 214.

 214.

Az élet egy szemhunyásnyi

a „keleti bölcsek” szerint,

s ez még ha igaz lenne is,

a szépségei megmentik

számunkra: örök értékét

jelentik történései,

ízei, kedvességei,

színei és illatai,

bársonyos tapintásai,

de az érdesek is szintén,

amint örömöt és gyászt is

egyként magunkénak tudunk.

Testvérünk mindezeknek

a keltő előidézője,

ez gyakorta mi lehetünk,

az össz bennünk csapódik le.

Van tehát mit hátrahagynunk,

velük megörököltetnünk,

kik tovább élnek még egy pár

pillanattal, vagy születnek

jövő időre nyitottan,

teljessé téve mindenség

állandó állapotát,

szeretett sokféleségét.