Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 224.

 224.

Ha sokat álmodsz, észreveszel valamit:

legtöbb álom elképesztő, eltéríti

az ébrenléti valóság képi világát

megfoghatatlan magyarázhatatlanná.

Olyanok történnek ott játszi könnyedén,

ami itt nekünk biztosan lehetetlen,

így több személy alakja egyesül egybe,

mindenki megjelenhet, akit valaha

láttál, sokkal szabadabb mozdulatokkal,

természeti törvényeket is áthágva,

bármi nehézséget könnyedén legyőzve:

ilyen lehet a mennyország, gondolhatnánk.

Gondoljuk is, talán innen, hogy létezik

eme gondtalan üdvösség birodalma,

de sokkal közelebb hozzánk, mint a mennyek

távoli fényű kimunkált szerkezete.

Ezért kell az álmunk kincsét megbecsülni,

kibogozni összekuszálódott fércét,

mert az életünkről szóló üzenete

félelemtől szabadítva hasznosulhat.

Csakhogy nem a túlvilágra vonatkozva,

ahogy értelmezni tudták elődeink,

de náluk okosabbak mi sem lehetünk,

sőt, minket kis hitünk elbizonytalanít.