Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 250.

 250.

Régről itt maradt, földben őrzött emlékek

többet mondanak, mint hozzánk ragadt regék,

vagy szokások: a népgyűlésre vitt székek,

hogy rőzsekötegen az ülés jól essék,

Esténként a tűz mellett mondott népmesék

többet adtak, mint száz véres csata képe,

egyáltalán: az okos gondolatcserék

mentek váratlan események elébe.

És régi létrehozás lerombolása

újdonságszámba megy a történelemben,

megbecsült volt korábbiak állítása,

lett légyen az mondatban vagy épületben.

Nem azért üres szinte a föld alattunk,

mert elődeinknek nem volt semmije se,

hamvasztott halott mellé tárgyat nem raktunk,

élők használták, őrzésén nem ijedve.

De a nagy házaknak, váraknak a helyén

éppen annyi kő maradt az alapokból,

hogyha mást regélők szerint múltunk szegény,

hanyatt esnek ellenbizonyítékoktól.

Mert a műholdas fénykép oly tájat mutat,

mely minden zeg-zugát emberkéz szorgalma

alakította: várfalakon menő utak,

körötte falvak templomainak halma…