Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 250.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg)
250.
Régről itt maradt, földben őrzött emlékek
többet mondanak, mint hozzánk ragadt regék,
vagy szokások: a népgyűlésre vitt székek,
hogy rőzsekötegen az ülés jól essék,
Esténként a tűz mellett mondott népmesék
többet adtak, mint száz véres csata képe,
egyáltalán: az okos gondolatcserék
mentek váratlan események elébe.
És régi létrehozás lerombolása
újdonságszámba megy a történelemben,
megbecsült volt korábbiak állítása,
lett légyen az mondatban vagy épületben.
Nem azért üres szinte a föld alattunk,
mert elődeinknek nem volt semmije se,
hamvasztott halott mellé tárgyat nem raktunk,
élők használták, őrzésén nem ijedve.
De a nagy házaknak, váraknak a helyén
éppen annyi kő maradt az alapokból,
hogyha mást regélők szerint múltunk szegény,
hanyatt esnek ellenbizonyítékoktól.
Mert a műholdas fénykép oly tájat mutat,
mely minden zeg-zugát emberkéz szorgalma
alakította: várfalakon menő utak,
körötte falvak templomainak halma…