Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 285.
- szilajcsiko
- 2021. okt. 30.
- 1 perc olvasás

285.
Ha hétmillióért tudsz eladni házat,
mi harmincmillió lenne anyagárban,
szükségszerűen jön beléd az alázat,
és hogy nagy bajok vannak édes hazádban.
De nem kell magad lealacsonyítani:
szülőfaludban minden maradt a régi,
sőt azt lehet példákkal bizonyítani,
hogy ott lakni ma a legjobb, minőségi.
Nem falud maradt ki a vérkeringésből:
környéked lakói lettek mozgékonyak,
máshová költöznek a régi meséből,
s italuk nem helyi bor, hanem whisky, cognac.
Te sem tudtál ott betölteni hivatást,
a magas egyetemességre pályáztál,
de sosem vártad úgy a nyári aratást,
mint kisgyermek: friss szénakazalra másztál.
Ahol az ősember jól érezte magát,
önmagában igen jó hely, kétségtelen,
a változáshoz az adja oda magát,
kit magához vonz határtalan végtelen.
Életérték számmal nem kifejezhető:
házad, hazád nem lesz eladandó áru,
ha megőrződik benned az örök erő,
a hely szelleme felemelő hatású.