Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 285.

 285.

Ha hétmillióért tudsz eladni házat,

mi harmincmillió lenne anyagárban,

szükségszerűen jön beléd az alázat,

és hogy nagy bajok vannak édes hazádban.

De nem kell magad lealacsonyítani:

szülőfaludban minden maradt a régi,

sőt azt lehet példákkal bizonyítani,

hogy ott lakni ma a legjobb, minőségi.

Nem falud maradt ki a vérkeringésből:

környéked lakói lettek mozgékonyak,

máshová költöznek a régi meséből,

s italuk nem helyi bor, hanem whisky, cognac.

Te sem tudtál ott betölteni hivatást,

a magas egyetemességre pályáztál,

de sosem vártad úgy a nyári aratást,

mint kisgyermek: friss szénakazalra másztál.

Ahol az ősember jól érezte magát,

önmagában igen jó hely, kétségtelen,

a változáshoz az adja oda magát,

kit magához vonz határtalan végtelen.

Életérték számmal nem kifejezhető:

házad, hazád nem lesz eladandó áru,

ha megőrződik benned az örök erő,

a hely szelleme felemelő hatású.