Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 301.

 301.

Hamis hivatkozás megtévesztés csúcsa,

olyant megcáfolni, amit sosem mondtak,

mire az idézett éppen felocsúdna,

gúnyolt társai lesznek eszmei holtak.

Ez ellen védekezni nem nagyon lehet,

mert ’fejére szól, ki szót emel’ megbántva,

hiszen látszatra azoknak ad új teret

támadásra, akiknek semmi se drága.

De mi a helyzet, ha a szerző már nem él,

akinek egész életművét lesöprik:

nem védekezhet, úgymond sírjában henyél,

midőn gondolatait kerékbe törik?

Nem vele kell törődnünk, hanem magunkkal:

félreértés-következmény nekünk árthat,

felszínes sikerért ne dugjuk nyakunkat

hurokba, hol megfullad a jó irányzat.

Mert olyankor s azokban merül fel gyanú

elméletek ellen, ha nem nyilvánvaló

egyértelműen jelentése és nincs tanú

érvényére: figyelmeztetésre való.

Az ilyen hang inkább halk, mivel megfontolt:

mellőz üres történelmi hivatkozást,

elmélyülve lehet rájönni, mit gondolt,

igaz tana nem tűr további agymosást.