Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 303.

 303.

Ha nincs rá tapasztalat és emlékezet,

akkor félelmetesen lebilincselő

előbb csak szitkozódással jelentkező

hódító erő szándéka ha fenyeget.

Pedig történelemből ismerhetnétek,

ahogy tombolva-rombolva megjelenik,

nyomában fejek hullnak, ahogy leverik

azokat, akik ellenállni szeretnének.

Mert hozzászoktunk a békés építéshez,

midőn előre nézve jön az eredmény,

közösen hasznosul egyéni lelemény,

világunkon kívülre szorul a végzet.

Tiszteljük persze az istent, mint alkotót,

akit félni is kell, nehogy elhibázzuk

az egyensúlyt a természettel, s lerázzunk

előbb, mint érik, fáról gyümölcsöt mohón.

Nem tudunk mit kezdeni káromlásával

átkozódó, gúnyolódó hangnemmel,

jólétünkre mondott igaztalan nemmel:

szerintük az idő visszafele szárnyal.

Pedig ki kell állnunk magunkért a várra,

erővel elhárítani a támadást,

azok szellemében idézve haladást,

kiknek hős áldozata jövőnket tárja.