Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 467.

467.

Nyári égről erősebb Nap süt a földre,

nyári lélek bizakodóbb érzésekkel

tekint a világra és néz körbe-körbe,

mert ahogy nincs gondja a hőmérséklettel,

nem keres a kákán csomót most életében,

kiszabadul imamalom fogságából,

nem nyit fület napi hírek énekének,

üres szívét töltögeti nyár-raktárból.

Már ahogy a melle tágul reggelente,

s amennyi élmény gyűlik össze estére,

annyi unt bú s baj lesz lelkéről levedlve,

újult erő szép felhőként jön egére.

Másként jönnek most az emberek is szembe,

mindenki jól érzi magát nyár-sétányon,

úgy kalandoznak a földön széjjel s szerte,

csupa érdekes tűnik fel láthatáron.

Aki hűsíti magát az álló vízben,

ugyanúgy boldog, mint aki magas hegyek

erdeiben járkál s jó levegőt ízlel,

ügyelnek arra, csak finomat egyenek.

Nyaralásra szánt pénzt egy szálig elköltik,

legalább most szeretnének gondtalanul

kikapcsolódni, az estét is kitöltik

zenével, tánccal, s lehet: vége elvadul.

Mint ifjúkori évekre öreg ember,

tekintünk vissza a nyárra egész évben,

felidézve, hogyan hullámzott a tenger,

felszínen maradva munka tengerében.