Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 477.

477.

Hogy milyenek vagyunk és honnan származunk,

csak ránk erőltetett értelmetlen kérdés,

hiszen valós képünk van, nem káprázatunk

magunkról, a kétely ellenséges sértés:

Azoktól származik, akik hódítottak

és így a hontalanság kenyerét ették,

előbb saját hazát gyarmatosítottak,

majd az nem volt elég, tovább terjesztették

minden népre az elnyomó gyakorlatot,

saját történelmüket meghamisítva

aláztak belőlük primitív gyarmatot,

fényes emberségük lealacsonyítva.

Aztán már úgy arattak, hogy nem vetettek,

pénzcsatornákon folyt feléjük a haszon,

termelést nyersanyagtól függővé tettek,

s szállítván, nagyra nőtt hatalom és vagyon.

Olyan építkezésbe kezdtek merészen,

mit csak ők voltak képesek megfizetni,

új városok nőnek ki égig egészen,

közben el kell a múltat végképp feledni.

Hogy ne emlékeztessen semmi igazra:

kik és miként hozták létre szép világunk,

inkább fogjuk rá az isteni malasztra,

hogy vezetőket küldött, őket szolgálnunk.

Pedig egyszerű ez, a természet célja

sokkal egyszerűbb és egyezik miénkkel,

ne lehessen senki pazarló és léha,

éljünk békét kötve sok-sok ezredévvel.