Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 525.
525.
Hogy mekkora az emberi hatékonyság,
manapság tudjuk csak igazán lemérni,
egyre jobban látjuk, mily messziről jöttünk,
s mily távlatok nyílnak, ha népünk megéli.
Igen mélyre nyúló s igen széles skálán
sorolható csak fel mindaz a képesség,
amely még az állatvilágból jön talán,
s hosszú a sor, mit ott hiába keresnél.
Ezért lett az ember Isten teremtménye,
önképébe nem fért saját érdemeként,
hogy végtelenül kutatja a világot,
s megjegyzi az összes szellemi eredményt.
Így hát a múltba is csak nemzedékekkel
számolva haladt vissza, idő s terület
összefonódva alkotta mindennapok
keretét, s mindez ma már emlék-kövület.
Nincs is nevünk a jégkorszaki világból,
pláne „tulajdonnév”, modernség alkotás,
mert a régiségben, s a középkorban is,
feladathoz járult anyagi patkolás.
Hogy ez mikor vált szét, s lettek földi kincsek,
s tanulmányozandó kettős társadalom
rákfenéjeként szedi még áldozatát,
szemérmesen hallgat a szakirodalom.
Pedig az egységre legnagyobb szükség van,
hogy sokmilliárdan jó irányba húzzuk
emberiség szekerét, s hogy az merre van,
észerő tárja, ha bitóra nem húzzuk.
Comments