Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 568.

568.

Vannak, akik imával befolyásolnák

az isteni akaratot, de magukat

mégsem tudják jó irányba terelni,

nem hajlanak, orvosuk hiába ugat.

Vagy befolyás eszüket nem rengeti meg,

nézetük márvány lap, lépteik alapja,

mi egyszer bekattant, örökös elme-zár,

ha a Föld bokréta, ők Isten kalapja.

Lenne pedig nézeten változtatandó,

már hogy mit tanuljunk, hogy alkalmazhassuk,

de a szülők ugyanúgy emberből vannak,

gyors döntést szeretnek, utálják a lassút.

Mert ahhoz gondolkozni, mérlegelni kell,

következtetni több szálon futó sorsból,

de saját életüket sem látják bizton,

nemhogy gyermeküket mentsék ki okoktól.

És akkor még nem szóltunk az uralomról,

mely megfordult és már nem a nép uralja

királyát, hanem az hatalmasodott el

rajta, kis csoportként dőzsöl a nép alja.

Kezébe kaparintva az erőszakot,

minden területről elvonja az erőt,

ahol változás jó irányba mehetne,

s elgyengülnek az elégedetlenkedők.

Meg kell becsülni azt a kezdeményezést,

mely kiegyenlíthet világszínvonalat,

hegyekbe emelve, nem völgybe lehúzva,

cél felé haladva saját zászló alatt

menetel mindenki és csoportot alkot,

oly kicsit vagy nagyot, amilyen szükséges,

örömet találva közös cselekvésben,

mi elvi alapja igen mély és széles.