Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 586.

586.
Ugyan miért nincs szavunk a kentaurra,
pedig igen sok lovagló embert láttunk
s nagyon sokáig volt a seregek ura
lovaskatona: nem a mi találmányunk?
Mégsem, mert bár a huszárságról azt mondják,
s teljes joggal, ám szép öltözetük miatt,
s mert ez már későn volt, hazudnak a mondák,
honvédelemre sorakoztak hős fiak.
Olyan szépen díszítették ruhájukat,
mintha esküvőre mennének a hadba,
minthogy csatatéren hagyhatták fogukat,
világtól szép búcsú módját így megadva.
A sujtásos posztó ellenállt a kardnak,
olyan páncél volt, melyben tudtak mozogni,
csak akkor nem győztek, hogyha nem akartak,
árulás volt vesztük, s lehetett zokogni.
És a harci kedvet nem megörökölték,
kényszer szülte hősök védték meg hazánkat,
ha támadók népünk kegyetlenül ölték,
sereget gyűjtve nyílt harcban ellenálltak.
Hódítás tehát nem a mi találmányunk,
mi a préda voltunk, akit hódítottak,
mi ökröt és lovat szekér elé fogtunk,
vagy ősszel s tavasszal ekével szántottak.
S mivel lelkünk nyelvünket tükrözi
és gyilkos szándékkal nem ültünk fel lóra,
lóember szó nyelvünket kerékbe töri,
jelzi békés voltunkat kezdetek óta.
Comments