Darai Lajos: Sokkal korábbi ellenkező irányú népmozgás
Darai Lajos tanulmánya
Előzmény:
A Szilaj Csikó nyitóoldalán ajánljuk tisztelt Olvasóink figyelmébe a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület folyóiratát. Darai Lajos, Magyar Őstörténet rovatunk vezetője pedig a folyóiratból kínál hétről hétre olvasnivalót.
MAGYAR ŐSTÖRTÉNET
Darai Lajos (Kápolnásnyék)
Sokkal korábbi ellenkező irányú népmozgás
Lehetséges, hogy csak annyi az összefüggés egy újabban újságcikkekben felkapott téma és egy korábbi közlemény között, hogy mindkettő Fülöp-szigeteki népről szól. A korábbi közlemény Kovács János és filippínó felsége, Perie Alkorán „A visayan Fülöp-szigeteki nyelv magyar eredetű?” címmel kis könyvecskéjük149 az ismertetője, de a lényeget – a szószedetet – bemutatja. A könyvecske tartalmát Kovács János előadta 1987. május 26-án Zürichben, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Második Magyar Őstörténeti Találkozóján. Ottani előadásvázlata szerint a Fülöp-szigetek legnagyobb – központi – szigetén legjobban elterjedt nyelv a viszajan.150 Ennek pedig két nyelvjárásában – szebuano és hiligajnon (ilonggo) – találtak a magyarhoz valamiképp hasonlító szavakat: A „Fülöpszigeti nyelv: magyar nyelv” címmel saját kiadásukban megjelent könyvecskében „az a szerény felvetés található, hogy e nyelv némiképpen összefügghet a magyarral. Az előadó ajánlja feltevése további vizsgálatát. Tételei erősen összecsengenek a ’Tamana’ tézisével.” Előadásának szövege ugyan a kötetben nem szerepel, de hogy előadását 18,10 órától 18,40-ig megtartotta, azt a ZMTE Emlékkönyvben az előadó és W. Vityi Zoltán elnök aláírása megerősíti. Kovács János a németországi Hückelhovenben élt, aki Fülöp-szigeti angolszakos tanárnő feleségével levelezés útján ismerkedett meg, – és séta közben fedezték fel a magyar nyelv és a felesége anyanyelve közti hasonlóságot. A szerzők kis könyvük fülszövegében a következőket írják:
„A magyar és a Fülöp-szigetek visayan nyelve hasonlóságának felfedezése a véletlennek köszönhető. Magyar ember létemre Nyugat-Németországban élek, és onnan ismerkedtem meg levelezés útján feleségemmel, Perie Alkoránnal, Távol-Keletről, a Fülöp-szigetekről. Már három hetes házasok voltunk, amikor begyalogoltunk a közeli német városba. Megnyújtottam a lépéseimet, mire feleségem rám szólt: ’Baktass!’ Erre a szóra felfigyeltem és megkérdeztem feleségemet, hogy hogyan mondta? ’Baktass!’ – válaszolta. Megkérdeztem tőle, hogy ez mit jelent az ő nyelvén és nagy meglepetésemre ugyanazt jelenti, mint a magyarban: baktatást. Ez volt az első közös szavunk. Utána már tudatosan kerestük azokat a szavakat feleségem Fülöpszigeteki nyelvéből, melyek jelentése azonos vagy hasonló a magyarral. Így egy egész sor szót fedeztünk fel. Erre a nemvárt eredményre némi tanakodás után mindketten elhatároztuk, hogy ez még olyan ismeretlen dolog a nyelvészeti kutatásokban, hogy érdemes volna vele rendszeresen foglalkozni. Hozattunk egy Fülöp-szigeteki visayan–angol szótárt és abból rendszeresen kiválogattuk a magyarral azonos vagy hozzá hasonló jelentésű visayan szavakat. Legutóbb pedig arra határoztuk el magunkat, hogy ezt a felfedezésünket könyv formájában ismertessük meg a magyarsággal, a Fülöp-szigetekkel és a nagyvilággal. Hadd tudja meg mindenki, hogy nekünk, magyaroknak a Fülöp-szigeteken is vannak nyelvrokonaink. Ugyanis nem lehet puszta véletlen, hogy körülbelül 300 szavunk azonos vagy hasonló jelentésű a Fülöp-szigeteki visayan nyelvvel és annak Cebuano tájszólása van a legközelebb a magyar nyelvhez. Mivel nem vagyunk feleségemmel szakmabeli nyelvészek, ezúton kérjük a magyar nyelvtudósokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet erre a visayan nyelvre és szakmai alapossággal mélyedjenek el annak a magyarral való egyeztetésébe, összehasonlításába. Őstörténtünk kitisztázása éppen korunkban kapott nagy lendületet és ennek szerves része a nyelvészeti összehasonlítás is. A visayan nyelv alapján őstörténészeink egy olyan jelentős új adathoz jutnak, amelyet felhasználhatnak az elmúlt évezredek ködében rejlő származásunk és a Fülöp-szigetek lakóval való esetleges rokonságunk kiderítésére. Ezzel pedig úgy a magyarságnak, mint az emberiség kultúrtörténetének lehetne hasznos szolgálatot tenni.”
(...)
Aztán Kovács János másoknak ajánlja ugyan „feltevése további vizsgálatát”, de nem hagyja ennyiben, hanem egy hírhedten elterjedt elméletet segítségül hívva, maga is megpróbál magyarázatot adni. Mégpedig arra, miként történhetett, hogy „ez a nyelv a magyarral némiként összefügghet”. És ezért beletesz a rövid könyvecskéjébe részleteket Csicsáky Jenő: A magyar nemzetcsalád útja távol nyugatról távol keletig (Hungarian Publishing Co. Ltd, Sidney, 1961.) című könyvéből. 12 oldalnyi idézetet, mondván, hogy ezek az „oldalak rávilágítanak a Fülöp-szigetek korábbi őstörténetére”.
Bizonyára ezért került be aztán ez a könyvecske az „őstörténeti csodabogarak” közé (meg talán a Tamana említése miatt). Ahol a leminősítés mellett egyébként nincs válasz a nyelvi hasonlóságra, s a megbélyegzést ez a „magyarázat” okozhatta. Amit én is bíráltam korábban, a könyvecske ismertetésekor, jelezve, hogy a könyvecskében ismertetett Mu-elméletet azóta a tudomány megcáfolta, ezért nem is kell vele bővebben foglalkozunk. Mert azóta a tudomány egyrészt kizárta az olyan hirtelen és civilizációt megsemmisítő katasztrófa lehetőségét, mint amire a Mu-földrész elsüllyedéséről szóló elméletet, alapozták, másrészt elég sokat tudunk már a még sokkal korábbi ember északról-délre terjedéséről. Azaz a nyelvi kapcsolat akár még sokkal régebbi is lehet, mint Kovács és Alkorán feltételezi. Amit alátámaszt híradásuk is, hogy „Mindanado északi részét ‘Maranaosnak’ vagy ‘Maranaunak’ nevezék. Az itteni lakosok azt mondják eredetökről, hogy ‘ők a tengerből jöttek’ és ezt a mondát apáról fiúra adják tovább. A ‘Visayant’ úgy értelmezi a nép, mint ‘víz alján’, vagy… ‘az Anyaföld leszállt a víz alá’.” Ami az utolsó jégkorszak felmelegedésének tengervízszint emelkedése tengerparti élményére utal. Alkorán és Kovács könyvecskéje a szórólapon 13 000 évvel ezelőttre teszi a különválás idejét. Amivel persze ők nem a jégkorszak végi olvadás tengerszint emelkedésére utalnak, hanem a Csicsáky-féle eseményre, amidőn Mu, a virágzó magas műveltséggel bíró óriási földrész „Kr. e. 11.542. év május havának 13. napján az ottani éjjelen vulkanikus lángörvénytől elárasztva az Óceán mélyére süllyedt... E földrésznek s így a Nap birodalmának uralkodó népe a magyák volt. Ennek az elsüllyedt földrésznek pedig a vízfeletti maradványai a későbbi keletű korallszigetek kivételével a Csendes Óceán elszórt szigetei. (Tehát a Fülöp-szigetek is. – K. J.) Életben maradt lakóinak egyenes leszármazottai pedig e szigetek őslakói.”
(...)
Van a több tízezer éves, ősnyelvinek mondott befolyás lehetőségén túl még egy lehetőség, mégpedig a spanyol nyelv valamilyen hatása a filippínó–magyar nyelvi kapcsolatra, hiszen a latin esetében is tudunk magyar kapcsolatról, talán az etruszkon keresztül. A szokásosan ősnyelvinek mondott hatás viszont tehát nem a Mu-elmélethez kötött, hanem éppen fordított irányú, s a neandervölgyi korszak emberének az egész Földön történt elterjedéséhez kapcsolt.172 Amit jól alátámaszt az 1. ábra tartalma. Ezen Clive Gamble a würm leghidegebb időszakának a telepeit a würm fölmelegedése utáni észak-afrikai telepekkel együtt szemlélteti. Feltűnő, hogy a modern ember nem található meg az emberiség forrásánál, Közép-Afrikában. Nem találjuk meg az ábrán Perigord, Chatelperon és a Bükk emberét sem, holott ezek a legkorábbi aurignaci műveltség telepei voltak. De az látszik, hogy a modern ember hihetetlen sűrűségben fordul elő Európában, és éppen azokon a területeken, ahol a neandervölgyi ember élt. Viszont mindenütt másutt hihetetlenül ritka – kivéve a dél-ázsiai szigetvilágot, ide értve Ausztráliát is.
(...)
