Dienes Jenő Attila: A GÉPEZET
Az ember egyik jellemzője, hogy képes absztrakcióra, elvonatkoztatott értelmet, elméletet adni a környezet eseményeinek, történéseinek. Nagycsaládos pályaelhagyó pedagógusaként a minap dolgoztam utoljára az esztergomi Bottyánban (hála a politikának, a koronavírusnak), most igyekszem a megmaradt emberi méltóság lehetőségével élve modellezni a mai magyar valóságot.
Sokan gondolják az aktuális változásokat egy „gépezet” jól eltervezett, kiszámított, tervszerűen végrehajtott működési eredményének.
Milyen ez a gép?
A gépek megalkotásakor az ember többnyire a természet rendezőelveit, a tökéletes élő organizmusokat próbálja plagizálni, utánozni, hogy repüljenek, guruljanak, ússzanak vízen, víz alatt, boldogságban, mintázzanak, reprodukálódjanak, tároljanak, továbbítsanak, számoljanak, értékeljenek. Az okos tojástartó egy applikáción keresztül például arról is ad információt, hogy mennyi tojást rejt magában – vannak hülye gépek is☹.
Nem szeretnék okostojáskodni, de ez a bennünket „körülölelő” rendszer ugyancsak egy agyatlan gépezet. Ahogy antropomorfizálgatom – ez olyan izélgetés, ami emberi tulajdonságokkal ruházza fel az élettelent, tárgyat, állatot, növényt, stb. – szóval a gépezetben nem igazán találok olyan szereplőt, aki a struktúra eszeként, szíveként, érzékszerveként, esetleg becsületeként lenne számunkra értékes. Magyarán ez a tákolmány egy mechanikus masina, minden algoritmust nélkülöző hajtány, alkatrészeit a szél fújta össze, csupán egyirányú, tudattalan problémamegoldásra képes.
A mai magyar államapparátust és annak működését nagyon sokan hasonlították letűnt korok igazgatási rendszereihez. Az ilyen összemérés többnyire inkább szubjektív, mint minőségi értékelés. Szerintem ez a rendszer működőképtelen, elavult, környezetszennyező, természetidegen.
Nem elemezve a bruttó hazai termék (GDP) termelésének volumenindexeit a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat nemzetgazdasági ágak alapján, még mindig azt kell hazudnunk, hogy Magyarország alapvetően agrárország. Honnan várna szavazatokat egy-egy gazdasági érdekcsoport, politikai bűnszervezet – elvégre a becsületes emberek szavaznak, dolgoznak, tapsolnak, záptojásoznak, röviden: élnek és remélnek. Ebből adódóan a gépezetünk absztrakciójához nem mezőgazdasági munkagépet boncolunk, hanem egy csonkahazában, gyártósoron, értéktakarékosan, gigaprofitért összegyantázott tetszőleges gépjárművet, mondjuk egy magyar Audit. A nevezett XXI. századi csodánk képes elindulni, megállni, dudálni, üzemanyagot fogyasztani A-ból B-be haladva. Tulajdonképpen semmivel sem tud többet, mint a 113 esztendős öregapja, a Henry Ford féle T-modell, a Tin Lizzy. Vannak kisebb-nagyobb áttörései az 540 kg tömegű, 2900 köbcentis, 20 lovas, négyhengeres soros, kétsebességes benzinszekér továbbfejlesztésének, hiszen a prototípus 65 km/óra sebességével a véraszfalt autópályáinkon már nem lenne túl népszerű járgány.
Nézzük az alkatrészeket a felhasználói szinttől a szakszervíz balfékéig!
– Első a kormány. Kopott műbőrkormányunk nagyon nagy holtjátékkal tekereg jobbra-balra úgy, hogy közben a kerék nem változtat irányt. Ebben a széles tartományban, a csordák, kondák, nyájak kitaposott árkában marad a gépezet, ahonnan szinte lehetetlen kitörni. Az út szinte örök. Télen javítják, mert magyar. Padkái bűzösek, gázolt dögök és kiszórt szemét szegélyezi. Rendszerint minden növényzetet lepusztít róla a közútfelügyelet, van, amit kedvtelésből, a fákat ellopják, telente hófogó hálókkal pótolják hiányukat. Kivételes áradások, átfolyások képesek csak teret adni a kormány mozdulatainak, a kitörésnek, az irányváltoztatásnak. Ilyenkor a miniszterelnök évértékel. Egy-egy ilyen tétova mozdulat tudja életben tartani az egyébként teljesen tehetetlen, lomha monstrum random helyváltoztatását.
– A motor maga a gazdaság, persze rendkívül gazdaságtalan, hiszen minden energiaforrást kimerít, kipufogógázzá alakít. Ha mindenki pihenne egyet a nagy rohanásban, az álmok igaz gondolatai erdőbe, zárótársulásba röpítenék, amely a természet rendjének végső formája, a legnagyobb mértékű biomassza, ami energiaként rendelkezésünkre áll.
– A váltó az igazgatás rendszere, amely képes az út nehézségeinek megfelelő iramot kapacitálni vén csotrogányunk kisebb-nagyobb terebélyű tárcsáira, fogaskerekeire. Ő jelöl ki új fogaskereket a terhelés optimális elosztásához. Úgy néz ki, mint egy bürokratákkal telepakolt kormányablak.
– A futómű és a gumik a gépezet leglátványosabban amortizálódó elemei, A sikamlós környezettel, éles talajjal, sárral, trágyával közvetlenül érintkeznek. Itt nincs köszönet, hála, örökké beletaposnak a *-ba. Megalázottsága ellenére a kerekek adnak biztonságot a verdának a megváltozó útviszonyok között. Ők a munkavállalók ebben a projektben, akiknek egyetlen sikerélményük a kopás, a túlélés.
– A hűtő képes elhitetni, hogy minden rendben van. A feszült pillanatok tüzes légkörét képes elvezetni a környezetbe. A rendszer szempontjából egy keskeny hőmérsékleti tartomány üzembiztos, a túl hidegben ledermed a gépezet, a forrongó légkör robbanásig feszült állapota csak ideig-óráig engedhető meg. Életünk hűtői a mindennapok médiatermékei, egy-egy megszellőztetett ínyencséggel, bedobott gumicsonttal hűtik a kedélyeket, hogy a polgár a négy fal között maradjon, csituljon benzinlocsoló kedve. Ugyancsak a hűtő szelepfedeleiként vannak jelen a jól megfizetett középvezetők, vezetők, akik az együttműködés illúzióját keltve igyekeznek minél olcsóbban megőrizni a gépezet látszólagos működését.
