Dienes Jenő Attila: Olvasókör

A teremtés harmadik napján a Kisalföld hanyatt feküdt a Gerecse lábai előtt. Az ilyen elterülés minden körülmények között rendkívüli látványossággá válik a közszemlén. Ebben az idillben azóta mindenki kedvét leli – ködben, fagyban, sárban, napsütésben. Jó öreg vadászmadarunk a magyarok Istene akaratából töretlen kitartással, kitárt szárnyakkal számolja itt a bányászokat.

– A régi jobb volt – szokták mondani:

Se bánya, se bányász, sebaj.

A szürke panelok előtt is volt itt nyüzsgés, portya, hűségpénz, körmenet, forgalomkorlátozás, hajcihő. Példának okáért a morva és mogorva Szvatopluk 894 május 12-én, tizennégyharminc körül Környe felől becsörtetett a bánhidai piacra, erre a nagyhatalmú Árpád vezér serege belezavarta a Dunába. A nevezetes rangadóról Anonymus tudósított először cenzúrázatlanul a Gesta Hungarorum című blogbejegyzésében, amit azóta is lájkol csoportunk. Az ÉEMTÉ, vagyis az Egyedül Magyarországért Tömegmozgalom sajátjának érzi ezt a helyet minden szépségével, tragédiájával.

Ha nem is az a klasszikusan koszos grund, de vannak itt távlatok.

Ha kicsit kihajolunk jobbra, és mondjuk 350 ezer évet visszaszökkenünk az idő karikáján – Szóval ott sétálgatna aluldekoltáltan, mondjuk a forráshoz, talán szakócavizet gyűjteni, a kis Homo erectus seu sapiens paleohungaricusunk, a vértesszőlősi Samu legkedvesebbik, eladósorban lévő leánykája. Mai divat szerinti irányultsággal nem feltétlenül a lapos homlok, bozontos köldökív lenne problémás egy plein air krétázásban. Még az epilálatlan bikinivonal is ráférne a kifutóra, egy-két botox-kezeléssel pedig kifogástalan kis tündérré varázsolható a drága jelenség. Egy jeges fuvallat tép a parkerdő fáiba, beleborzadunk darwini ősanyácskánk elkövetkező evolúciójába.

Dikk more, a kockaladánál rajoskodik a gádzsó! – hallik a teraszról. Hát ez van.

Totemállat. 91-ben ittuk a sört a hátán. Zola barátom a nyakában helyezkedett el, lábat lógatva panorámázta a szürkülő várost, míg a többiek szorgosan bontották alatta az állványzatot.

Vajon lejön-e, vagy hétfőn a munkások hívják rá a tűzoltóságot, rendőröket?

Feledhetetlen fiatalságunk krónikus 30 esztendeje telt el a Turul nyakában, lábainál, szeme előtt. Donáth Gyula álmodott egy nagyot – jó nagyot, Európában a legnagyobbat –, és Madarassy Walter bácsi 1992-ben megrusztizélte. Végső soron még így, újrafényezve is a keleti frankok vereségét vijjogja a nagy fémmadár. Ráadásul az újabb változat kloákája egy hatalmas tojásra feszül, amely a még nagyobb dolgokra hivatott nemzet örökségét predesztinálja.

A magyarokat, ezeket a kapzsi, vakmerő, a mindenható Istent nem ismerő, minden gonoszságban járatos, sörösüveggel a kezükben állványzaton tántorgó huligánokat nem tudták meggyilkolni a Liutpold őrgróf és Theotmar salzburgi érsek vezette bajor sereg veteránjai. Ők kaptak a valagukba egy csomó nyílvesszőt. Sőt, atyáinknak még arra is volt energiájuk, hogy egy ilyen böszme nagy polgárpukkasztó madarat hordjanak össze itt a hegy párkányán, a Szelim-barlang szomszédságában. Az Óperencián innen az über Enns-én túl mindenki a Bayern München vereségén kesergett, de aztán a fondorlatos politika, a sportdiplomácia túllépett a 907. július 4-i pozsonyi selejtezőn, az ellenfél is továbbjutott vigaszágon, sok légiós átigazolt, megnemtámadási szerződés, így Zola barátom is Ungarndeutsche volkskunde spiritualitásával tekintett az alant elterülő tájra – ma mérnök az AUDI-ban.

A revolúció kékszemű indián varázslója és a KGST utáni cselédkényszer most éppen snájdolja a tipit, szünetekben krónikázik:

Ford Fairlaine, a Rock and Roll Detektív 1992. november 27 éjjelén a másnapi ünnepség helyszínét biztosította. Nyírkos ködlepel ült a hegyre azon az éjszakán. A város fényei nehezen bökték át a sűrű fátylat, melynek foszlányait néha szél terelte. Már-már a madár talapzata is homályba borult az alászálló fellegek takarásában. Egy elhamvadt tűzrakás újraélesztésre nyílt szájjal nézte a tétova szemlélőit. Ekkor ütött a lidércek órája, felcsaptak a lángnyelvek, világosságot hozva a pogány világra. Csakhamar rátaláltak az előző napi tűzijáték pirotechnikai tetemeire, melyek újból életre keltek. Sisteregve zúgtak el az ősi szimbólum dicsőségére, majd hirtelen kicsengettek. Vége lett a tanításnak, hatott a mágia. Ford Fairlaine nyugtázta az eseményt:

– Ezt így kell csinálni. Itt és ekkor.

Az idő kitisztult, a tűz elhamvadt. Órákig nem történt semmi, aztán egyszeriben megállt valami hatalmas jármű, a távoli, kifürkészhetetlen messzeségben, mondjuk az úton, az autópálya alatt, és elemlámpák fénye pásztázta a hegy lábát. Megannyi fénynyaláb hadonászott felfelé, egyre közelebb és közelebb. Már hangok is hallatszottak. Fairlaine váratlan, kellemetlen helyzetben érezte magát. Elvégre ő itt a parancsnok, nem rezelhet be, látványosan.

– Mork hívja Orsont, Orson jelentkezz!!!

– Mi?

– Kb. 30-an.

– Utánanézek. Nem földönkívüliek, az ORFK.

A birodalmi lépegetőink fémdetektorokkal, bombakereső kutyákkal fésülték át a hegyet. Aprólékosan végigcsörtettek a pagonyon, galagonyán, csipkén, sziklákon, avaron. Nem találtak lőpor illatot az ebek, mindent fölemésztett a tűz. Történt ez az Úr 1992. esztendejében, Göncz Árpád kifütyülésének havát követően.

Sir William Wallace beszédét most nem kísérte számottevő fújjolás, a helyi Baader-Meinhof csoport tagjai nem jöttek fel a Vén Patkány borozóból.

Illúzió, hogy ebben a városban valami megváltozzon, mindenki elhagyja.

Hűséges szolgája a könyvtárnak éppen gondolkodik.

– Átnevezni?!

– Persze. Tudod, a marketing miatt. Itt minden Turul: mozi, taxi, szálloda… Legyen a könyvtár is.

– Elűrrű, vagy hátúrrú?

(kényszeredett nevetés)

A szikamberek csontlégiója fölött olvasókör működik, suttogták a lépcsőházban.

– Mi ezen az érthetetlen?

– Mi az az olvasókör?

– Egy társaság, többnyire olvasók, akik időnként körben ülnek egy teremben, valaki, aki ír, az meg beszél, emezek meg hallgatják, aztán kérdezgetnek, szóval beszélgetnek a végén, és könyveket is lehet dedikáltatni.

– Nincs is már könyv. Ki olvas már manapság? A papír enyhén szólva anakronisztikus, ráadásul az esőerdőkből készül az oxigén helyett, ami nekünk az egészséges Internet.

– Óriási tévedés. Az Internet idejétmúlt. A papírt csak egyszer vágod ki az erdőből, az online egy elszabadult láncfűrész. Ész nélkül vagdal és füstöl. Egy google keresés egy kanna szén.

Turul Könyvtár. Szélsőségesek fészke, mormolták a kifakult arcszínű káderek. Ezt hogy csináljátok, hogy ilyen sokan járnak hozzátok? – érdeklődtek tágra nyílt szemmel a jövő reménységei.

A pénz tönkretesz mindent. – Ez másról szól.

Vitéz lovag Ordasregőhy Felsőnyérczhy Augusztin nyugalmazott gyalogsági altábornagy, vállalkozó könyvtári intendáns és neje, Marika néni elegáns öltözetben, óramű pontosságban, nem túl korán, sem túl későn, megérkeztek a mai előadásra.

– Nem lehet valahogy megmenteni? Olyan értékes rendezvények voltak itt nálatok.

Jogutód nélkül felszámolták, a leltári tulajdont… 16000 kötet, na meg a letétek. Sajnálom ezt az audiovizuális gyűjteményt.

A kultúra, a tudás, az összetartó közösség, az aktív társasági élet, a hagyományok tisztelete, a hit, a remény, a közös célok olykor fodrozódó víztükörré válnak az úszók örömére, elborzasztva a pancsolókat, a felszínen lubickoló gumikacsásokat.