top of page

Dienes Jenő Attila: Online tavasz, offline nyár







Első perctől figyelemmel kísértük a koronavírusról megjelent kutatási statisztikákat, a média közléseit, a környezetünkben felbukkanó megnyugtató és nyugtalanító jeleket, majd a bejáratokra ragasztott, egyre közelebb felbukkanó tűzpiros karantén matricákat. Bízva a teremtő gondviselésében, reméltük, hogy némi fáziseltolással esünk át rajta, hogy legalább bevásárolni, főzni tudjon valaki népes családunkban. Kezdetben minden kiruccanásunk egy cirkuszi mutatvány volt a zsilipeléssel, alkohol fürdővel, napfény terápiával, amelynek során pasztörizáltuk a mindennapi kenyerünket.

Egyik reggel bekopogtatott hozzánk MrCOVID, átsuhant az árnya a nagyfiam és a fejem fölött, lepacsizott és elbújt valahol a lakásban. Kapart a torkunk, levertek lettünk, belázasodtunk piszkosul. Békeidőben, ha hőemelkedésünk van, már papot kell hívni hozzánk, most meg 39-40 fokos lázzal kushadtunk. Egész nap online oktatás, okulás, kréta, classroom, vödörnyi forró tea, szegregáció, szuszogás. Másnap lement a láz, kisebb ízületi fájdalmak, na ezt túléltük, ki jön kirándulni? Az ikrek mindenre kapható katica csoportosok, irány az Őrhegy, szemből a kőomláson keresztül. Adjunk hálát az Isteneinknek! Gyönyörű idő volt odafent, a kereszt után kiálltunk a szakadék szélére az öreglyuk felett, ott mosolygott Jézus, Mária, Szent József, Szolárisz, Zeusz, Wotan és Babba Mária.

Gyorsan telikürtöltük telefonon a világot, hogy ennyi volt – ez a covid is valami?!

Harmadnapjára valahogy visszatért, visszamászott a hegyről, mint egy nyálfolyós fenevad, ugrott a mellemre, marcangolt, tüzesített tíz napig. Fiamnak fejfájás, tea, nekem láz és Favipiravir. Ez utóbbi kell, ártani nem használ – orvos barátok ajánlották, szomszédasszony kiváltotta, lassan jobban lettünk. Közben tesztelések, gyorsteszt, PCR, agyvelő a pálcikán, meghatottság, pozitívumok, később a védettségi kártya. Ősapáink karddal, mi plasztik kártyával szambázgatunk hazánkban. Hattól nyolcig szabadon vagy karanténban. Mint az állatkertben mutogatott sasok. Időközben a többiek is romlásban. A feleségem füle, egyensúlyközpontja, szaglása, ízlelése állt vesztésre. Előre hánytunk a medve bőrére. A telefon nem tudott csitulni, hogyvagytokjólvagytokmitvigyünkszóljatokmiistiisőtis…


Online tavasz, offline nyár, védettségi kártyázgatások, parányi örömök, mindennapos mérgek, fékevesztett iram, elszabadult számjegyek az árcédulákon, mosolygós álhíradók, megfizetett derűs közszereplők, vicsorgó fogyatkozó pórnép. A napi fertőzöttségi adatok, a kórházban ápoltak, a halottak száma örömteli irányt mutat, még a nap is kisüt az operatív törzs összeszedett, katonás, bölcs tisztifőorvosi tájékoztatójára. Ennyire hülyének néznek?! Honnan kukázták ezeket a szerencsétleneket? – Ilyet nem illik mondani, kisfiam! A Gyurcsányék sem lennének jobbak, ezek legalább nekünk is hagynak valamit.

Éppen a templomban ülünk az öt gyerekkel. Mozgalmas, mint egy flottatüntetés. Túl vagyunk már a betegségen, hálát kellene adni érte az Istennek, a gyógyulásért mindenképpen, hogy együtt lehetünk. – Maradj már veszteg, kisfiam! – Megszokott széparcú emberek, a jól ismert karcolások a fán, a padokban. Errefelé mindig rácsodálkozom egy-egy ember arcának szépségére, ahogy a táj is rabul ejtett bennünket, itt mindig valami más néz vissza ránk, mint egy tekintet és mosoly nélküli nagyvárosban. Bajna és Epöl minden oldalról csodálatos kis falvak a Gerecse keleti csücskében.

A nyár szabadságot hozott az életünkbe, járhattunk-kelhettünk, edzhettünk, túrázhattunk, Kamenjakozhattunk, a Balaton is itt volt, a gyerekek látták a tengert. Már nem kell a maszk. Sajnos a szenteltvíz helyett még mindig az a nyomós szesz, kézbe áldoztatás, de az Atya meleg szavai feledtetik a nyomort.

A globalizált fogyasztópolgári lét nyomora intellektuálisabb, urbánusabb, gyilkosabb. Itt a vén templom falai között sokan, mi heten is láttunk zsíroskenyéren, hagymaszáron élt boldogságot. Vályogban fúrt egérlyukak, vizes fától bepuffant cserépkályhák, bedöglött ócska autók csöpögő olajfoltjai, közjegyzői végzések, végrehajtói irodák levelei, kamatos kamatok végeláthatatlan mocska szegélyezték az utunkat. A lelki rokkantkocsik nem látnak távlatokat, kontraszt nélkül terpeszkednek, folyton tülekednek, elállják az utat.

Az idei nyár dachódítás volt, az öt gyerekünk közül hárman nem láttak csodát, világot – hát most megmutattuk nekik a középkort, az firenzei pestis elől menekült isztriai olaszokat, a horvát testvéreinket, a hatalmas tenger halait, a kristálytiszta vizet, az egyébként megengedhetetlen gasztronómiai ínyencségeket.

Horvátország nem is olyan drága, a Balaton nem is olyan olcsó.

Idejében hazajöttünk, mert közben az olcsó Balaton, az egészséges magyar összefogás őszinte ereje győzedelmeskedett, a covid-járványt nyereségvágyból tenyésztő méregdrága horvát tengerpart felett.

Mintha más bolygón járnánk, olyan fordított országban. Kié ez a haza – kérdezi Csurka István 1998-ban.

Tudjuk.

Ősszel gombamód nőttek ki a földből a zöldmellényes emberek. Védettségi igazolást kérnek és személyigazolványt. A régi idők munkásőrei, önkéntes rendőrei néznek vissza ezekben a fürkész tekintetű, mindenre kész rendezőkben, áruházi fogdmegekben, biztonsági alkalmazottakban. – A maszkot legyen szíves felvenni, a hármas gombot nyomja meg, a 12-es ablaknál fogják szólítani.

Szolgálnak és védenek. A világtörténelem egyik legnagyobb hadművelete zajlik a kórházi folyosókon. A lehetséges ellenség támadásainak rohamait bakancsos gyalogsági zsoldosok blokkolják. Egyik-másik orvosnak imponál a tisztjét megillető egészséges gardedám. Eközben a betegek elmaradoznak, torlódnak, hazamennek, lehalnak az ágyakról. E gyaur nép a képzelt betegek, zombik, skeletonok, akik a torz bábszínházban évtizedek óta EÜ-hozzájárulásukkal, társadalombiztosítással hizlalják a rendszer parazitáit. A tüzérség, a gépesített lövészek, a légierő még Bagarol magányban héderezget, de a leghalkabb bátorításra készek visszaállítani a magyar-japán határt. Orbánék számolgatnak, a számukra legjövedelmezőbb döntést fogják hozni. Ez pszichológia: Amikor már minden lehetőséget átgondoltál, a haragod minden szikrája a tervezés, túlélés kazánját fűti, amikor mindenről lemondva átléptél a kupacon, akkor döntenek, hogy szeresd őket.







202 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page