Dr. Sachs mesés világa ‒ Saulustól Pálig: Az új Sachs az új évezredben (Aya Velázquez jegyzete 3/8)
- dombi52
- szept. 16.
- 4 perc olvasás
Eredeti cikk:
Apr. 04, 2023
Tallián Hedvig küldeménye
Sachs már az 1990-es évek óta egyfajta „rocksztár státuszt” élvezett: sztárok és WEF-filantrópok, mint Bono, a legjobb barátai. Bono írta a bevezetőt Sachs „The End of Poverty” című könyvéhez. Matt Damon Sachs mellett pózolt a L’Uomo Vogue magazinban, az MTV pedig sugárzott egy Angelina Jolie által Sachsról készített többrészes dokumentumfilmet Diary of Angelina Jolie and Dr. Jeffrey Sachs címmel, amelyben a két sztár afrikai jótékonysági turnéján látható. Természetesen Jeffrey Sachsnak is van egy kötelező bejegyzése a World Economic Forum oldalon.
A millenniumi fordulón Sachs politikai metamorfózison ment keresztül: a neoliberális reformerből multilaterális progresszívvé és a Nyugat egyik legélesebb bírálójává vált. Az 1997-es ázsiai válság idején bírálta az IMF-et, és a szegényebb országok adósságainak elengedése mellett szállt síkra. Már a 90-es évek óta a globális intézmények, mint a WHO vagy az UNICEF pénzügyi bővítését szorgalmazta, míg a Világbanknak vissza kellene térnie alapfeladataihoz. Kritizálta az USA-t közel-keleti olajpolitikájáért és az iraki háborúért, „miközben 500 millió afrikai még mindig szegénységben él”. 2000-től fokozta elkötelezettségét az ENSZ keretében: 2001 és 2007 között, jóval a 2015-ben ratifikált, hírhedt fenntartható fejlesztési célok (SDG-k) előtt, Kofi Annan főtanácsadója volt a millenniumi fejlesztési célok keretében. A Time Magazine kétszer is a 100 legbefolyásosabb „világvezető” közé választotta, az Economist pedig a világ három legfontosabb élő közgazdásza közé sorolta. 2013-ban Sachs végleg búcsút intett a neoliberalizmus modelljének, azonban 2012-ben, csupán egy évvel korábban, jelöltette magát a Világbank vezetői posztjára. Ettől kezdve erőfeszítéseinek középpontjába a betegségek elleni küzdelmet állította, mint a szegénység leküzdésének alapfeltételét.
Sachs vitathatatlanul az elit tagja, és rendszeresen fellép előtte, de mindig hangsúlyozza, hogy sem az elitet, sem egy kormányt vagy szervezetet nem képvisel. Ehelyett a „legszegényebb szegények szószólójának” tekinti magát . Feleségével együtt vezette a One-Million-Health-Workers kampányt és a Millenium Villages Project-et, egy Sachs által kezdeményezett, az ENSZ égisze alatt álló, fényes jótékonysági projektet Afrikában. A projektet tíz afrikai országban hajtották végre, és félmillió embert érintett. Az afrikai falvakat öt éven át brit pénzzel árasztották el, és mint a Big Aid esetében szokásos, ennek egyharmada csak adminisztrációs költségekre fordult. Nina Munk újságíró a „The Idealist” című könyvében bemutatta a projektet és Jeffrey Sachs személyét.
Az Unherd 2018-ban megjelent kritikus jelentése, amelynek címe elég egyértelmű: „The Charity Guru Who Duped The World” („A jótékonysági guru, aki becsapta a világot”), a projektet nagyrészt kiábrándítóan értékelte: nem sikerült áttörnie a szegénység csapdáját. Olyan mutatók tekintetében, mint a csecsemőhalandóság, a terhesgondozás, az ivóvízhez való hozzáférés és a mobiltelefonok használata, nem volt tapasztalható jelentős javulás. Sachs később azzal indokolta a projekt kudarcát, hogy öt év túl rövid időtáv volt. Az Unherd cikk szerzői a projektnek emblematikus jelleget tulajdonítottak azzal kapcsolatban, hogy miért ítélve a top-down fejlesztési segélyezés rendszeresen kudarcra: ok-okozati összefüggés van egyfajta csoportgondolkodás és a politikai elit önelégültsége, valamint a kritikus hangok figyelmen kívül hagyása között. Ezt erősíti egy szentségtelen szövetség a világtól elrugaszkodott fejlesztési segítők és a nyilvánosságot kedvelő politikusok között.
Érdekes módon a Big Aid univerzum hatalmasságai gyakran védik egymást: így nem más, mint Bill Gates állt Jeffrey Sachs mellé annak Millenium Villages Project kudarca után, ami nem mentes a bizonyos iróniától, mivel Gates a Bill és Melinda Gates Alapítvány révén jelentősen támogatta a projektet. A World Economic Forum oldalán 2014-ben megjelent egy cikk Gates-től a Millennium Villages Project címmel: „A fejlesztésről Sachs tévedett. És igaza volt.” A megfogalmazás pontosan kifejezi a filantróp elit önképét: objektíven nézve a túlárazott projekt kudarcot vallott – de aki olyan nemes lelkű, mint Sachs, az végül nem is bukhat el. Ehhez jön még a „egy kéz mossa a másikat” elv: mivel Gates számos fejlesztési segélyprogramja, például a kenyai vagy indiai oltási programok katasztrofális következményekkel jártak, valószínűleg arra számított, hogy ő is enyhébb elbírálásban részesül, ha ő is szemet huny a Big Aid kollégái felett. És lám: 2018-ban Sachs egy interjúban élesen bírálta az olajipart, a Facebookot és a legtöbb milliárdost – de nem Bill Gatest: ő megpróbálja a legjobbat, amit ő tisztel. Így jön létre egy körkörös elit idézőkartell: egy nappal a Gates-cikk megjelenése után a WEF oldalán George Soros házimédiája, a Project Syndicate is közzétette azt „Bill Gates explains why the Millenium Villages Projekt though a failure was worth the risk” címmel. Érdekesség: Soros is körülbelül 50 millió dollárral támogatta a Millenium Villages Projectet. A Project Syndicate médium szponzorlistája nem hagy kétséget afelől, hogy milyen illusztris baráti körről van szó: A főszponzorok az Open Society Foundation, a Gates Foundation, a MasterCard, az European Climate Foundation, a Böll-Stiftung, a Friedrich-Ebert-Stiftung, a Google Digital News Initiative, a McKinsey Global Institute és – itt zárul a hivatkozási kartell körforgása – Sachs saját Sustainable Development Solutions Networkje, amelynek elnöke. A nagy pénz és a nagy segélyek tehát egyetértenek: még ha tévedtek is, akkor is igazuk volt.
