Egy kaotikus átrendeződés: Európa korszakalkotó elmozdulása (Alastair Crooke jegyzete)
Eredeti cikk:
A CHAOTIC RE-SORTING: EUROPE'S SEMINAL SHIFT', Alastair Crooke, June 12, 2023
Schiller Mária küldeménye
Úgy tűnik, Európa (nagyjából) ugyanabba az irányba halad, mint az amerikai politika.
A visszahatás már megkezdődött. Lassan bontakozott ki, és elmarad az amerikaiakétól, mégis komolyan elkezdődött. Ahogy Wolfgang Münchau, az FT egykori újságírója és az EuroIntelligence szerkesztője megfigyelte: "(Európa számára) alapvető változást jelent, amely jelentős következményekkel jár".
Valószínűleg egy új törésvonal mentén fogja átformálni a politikát: Már nem az "egypárti" (establishment-barát) politika banális kérdései: marginális adókulcsok; könnyű monetáris "megoldások" és az ennek következtében felhalmozódó adósság. Hanem inkább
az emberi társadalom zöld felforgatását, a gyermekek számára egy "transz" világot, a könnyű bevándorlást, az "identitás" társadalmi csoportjai közötti hatalom radikális átrendeződését kívánók és a fentiekkel zsigerből szembeszegülők közötti konfrontációban fog megnyilvánulni.
Németországban ez a fejlődés "kitörés" előtt áll: Scholtz kancellár koalíciója nagy bajban van. A zöldek ellenes visszahatás van kialakulóban.
A Zöld Párt támogatottsága a legutóbbi felmérés szerint 13%-ra zuhant. Ezzel szemben az altjobboldali AfD pártja körülbelül minden ötödik németet vonz, aki hajlandó rá szavazni.
A "CDU és az európai jobbközép pártok korábban potenciális jövőbeli koalíciós partnerként udvaroltak a Zöldeknek. Most már fő politikai ellenfeleiknek tekintik őket" – állítja Münchau.
Nyersen fogalmazva, miközben az európaiak többsége valóban környezetvédő (így vagy úgy), sokak számára világossá vált, hogy a zöld szélsőséges ideológia annyira "zöld utópia", hogy az élcsapat kész elpusztítani (vagy véglegesen bezárni) az emberi társadalmat "megmentése érdekében". De a zöld buzgalom a dezindusztrializáció és a szárnyaló infláció tetején már túl sok a németek számára:
"Felejtsük el az EU-t mint modellt" – javasolta májusban az EuroIntelligence:
"... Azáltal, hogy teljesen elmerült saját zöld programjában, [az EU úgy tűnik] elfelejtette, hogy van egy másik világ is, amelynek részt kell vennie ezekben az erőfeszítésekben ahhoz, hogy globális szinten hatékony legyen... Nem jelentene ez valódi vezetést ahelyett, ahogyan mostanában magunkba forduló, önelégült módon járunk el? ... el kell engednünk ezeket az áldozatokon alapuló ideológiákat. Túl drágák a gazdaságunk számára. Ehelyett több innovációra és több pénzre van szükségünk ezek megvalósításához.
Legfőképpen pedig fel kell hagynunk azzal, hogy önmagunkat tekintsük példaképnek a világ számára".
A németek egyre fogékonyabbak az AfD tömeges bevándorlással kapcsolatos álláspontjaira is – ahogy a német kormány a bevándorlási törvények liberalizálására és külföldiek millióinak német állampolgárként való honosítására törekszik. Az AfD az Oroszország elleni szankciókkal szembeni ellenállása miatt is egyre nagyobb támogatottságot élvez, mivel azok– állítása szerint– gyengítik a német gazdaságot és dezindusztrializációhoz vezetnek.
De ami igazán felbőszítette a németeket, az a Die Zeit egyik cikke volt, amely azt állította, hogy Németország hamarosan "olyan ország lesz, amelyben a migránsok többé nem lesznek kisebbségben... Az integráció tegnap volt: Németország a világ második legnagyobb bevándorlóországa, és az eredeti németek belátható időn belül valószínűleg számbeli kisebbséggé válnak a sok közül".
Németországban sokan elgondolkodtak azon, hogy az őshonos német lakosság felhígulása csupán "üzleti szükségszerűség", vagy szándékos "identitásmérnökség" – vagy akár identitásforgatás. Az Egyesült Királyságban Nigel Farage is utalt erre a kérdésre, aki a "tisztességtelen, globalista" brit kormány olcsó importált munkaerő iránti függőségét bírálta. (Figyeljük meg a konzervatívokhoz csatolt globalista jelzőt.)
A kezdődő politikai átrendeződés egyéb jelei Franciaországban (a jobboldal határozott jobbra tolódása) és Spanyolországban (ahol váratlanul előrehozott választásokat írtak ki, miután a helyhatósági választásokon ott is éles jobbra tolódás történt). Hollandiában is a dühös szavazók győzelmet arattak a nitrogénkibocsátás csökkentését (és a szarvasmarhák kötelező tömeges leölését) ellenző programmal. Ausztriában és Szlovákiában pedig az oroszbarát pártok erősödnek.
A düh egyre nő, ahogy a közbeszéd végtelenül "abszurd dolgokról" ("Mi az a nő?") vitázik, miközben mindenki lemond arról, hogy valaha is megoldja a mélyebb kérdéseket, amelyekről szó van.
Ennek a helyzetnek az adja meg a kilátástalanság különös levegőjét, hogy senki sem hiszi komolyan, hogy Európa megteszi azt, ami szükséges lenne a mélyebb bajok kijavításához – a lehetetlenség, hogy továbbra is azt tegye, amit eddig tett, csak azzal a lehetetlenséggel párosul, hogy bármi mást tegyen.
Természetesen Európában a jobboldal nem mind egyforma, de az összetevők igen (bár eltérő keverékben).
Mint ilyen, az európai visszahatás egybeesik a legitimitás válságával, amely ma minden nyugati társadalmat sújt – jegyezte meg Malcom Kyeyune.
"Az uralkodó elit egyre dühösebb és keserűbb amiatt, hogy az uraltak már nem hallgatnak rájuk; az uraltak pedig a maguk részéről keserűek amiatt, hogy a rendszer olyan nyilvánvalóan nem az ő érdekükben cselekszik, és már nem is tesz úgy, mintha az ő érdekükben cselekedne. Lehet, hogy egy nap arra ébredünk, hogy sem a politikusok, sem a választók nem gondolják, hogy a 'demokrácia' már sokat segít rajtuk".
Franciaországban a rendkívüli politikai események váltak az Új Normálissá. Kyeyune megjegyzi:
"A reformok egyre lehetetlenebbek, a politikai rendszerrel szembeni bizalmatlanság évről évre nő, és az alapvető legitimitás lassan kiszivárog a parlamenti eljárásokból. Ha Macron elnök úgy érzi, hogy Franciaország rendkívüli – és politikailag kétes – végrehajtó intézkedések nélkül lassan kormányozhatatlanná válik, valószínűleg nem téved, és messze nem ő az egyetlen nyugati vezető, aki ezzel a dilemmával szembesül".
"A múlt héten Robert Kennedy demokrata elnökjelölt megjelent egy Twitter Spaces panelen, amelynek társszervezői Elon Musk, Tulsi Gabbard és David Sacks kockázati tőkés voltak. Több mint két órán keresztül beszélt egy sor kérdésről, többek között az ukrajnai háborúról, az energiapolitikáról, a fegyvertartásról és a SARS-CoV-2 eredetéről. Kennedy sajnálatát fejezte ki a Demokrata Párt vállalati hatalomátvétele miatt; bírálta Biden elnök háborúpárti ösztöneit; elítélte az amerikai külpolitika neokonok általi uralmát – és támogatta a megújuló energiát."
"És mégis, a New York Times és a CNN szerint ez a jobboldali összeesküvés-elméletek orgiája volt. "Robert F. Kennedy Jr. az ország egyik leghíresebb demokrata családjának sarja" – írta a New York Times három riportere: "konzervatív figurák sokaságának teljes ölelésébe merült, akik buzgón népszerűsítették Biden elnökkel szembeni, régóta húzódó előválasztási kihívását... Hétfőn úgy hangzott, mint egy olyan jelölt, aki sokkal jobban érzi magát a gombamód szaporodó republikánus elnökválasztási versenyben."
"Egy korábbi korszakban Kennedyt mindenki Ralph Nader mintájára szélsőbaloldali jelöltnek tekintette volna ... Kennedy úgy véli, hogy az ukrajnai háborút 'a Fehér Házban lévő neokonok' szítják, akik rendszerváltást akarnak Oroszországban. Kampányát bejelentő beszédében úgy jellemezte küldetését, hogy véget vet 'az állami és a vállalati hatalom korrupt összefonódásának', amely azzal fenyeget, hogy 'egy újfajta vállalati feudalizmust kényszerít országunkra'."
Ez egy szédületes politikai átrendeződés – minden hagyományos kategóriát összezavar, és csak két oldalt hagy maga után: nem baloldalt és jobboldalt, hanem bennfentest és kívülállót.
És nem számít, hogy valaki milyen meggyőződéssel rendelkezik, a média számára a "kívülálló" alapértelmezésben azt jelenti, hogy "jobboldali összeesküvés-elméleteket valló".
És ez előre láthatóan a gyalázkodás és a harag áradatát váltotta ki:
"Kennedy "őrült állításai" és "szokatlan nézetei" miatt "a jobboldal kegyeit" nyerte el – nyögte a Vanity Fair.
"Kennedy úr újabb jótevőre talált, aki úgy tűnik, élvezi, hogy ürülékkel árasztja el a sajtót: Elon Musk" – vicsorgott a The Independent.
"Robert F. Kennedy Jr. egy órán át nyalizik Elon Musknak a Twitteren" – harsogta a New Republic címlapja ...
A Rolling Stone gúnyolódott a "szokatlan és áltudományos elképzelésein", és Kennedyt "szélsőséges jelöltnek" bélyegezte, akinek "őrült hite van".
Az Esquire "őrjöngő oltásellenesnek" nevezte, és a demokrata előválasztás gondolatát is elítélte" – írja Shellenberger és Woodhouse.
Tessék, itt van: Ha valaki kritikusan beszél (ahogy Michael Scherer írta a Washington Postban), az "összeesküvés-elméleteket vall".
A "szédítő politikai átrendeződés" jól jellemzi az európai visszahatás jellegét is: Az európai jobbközép és zöld koalíciók az ukrajnai konfliktusban látták az eszközt arra, hogy "egy újfajta feudalizmust" központosítsanak az EU-ban; hogy megfosszák az európai nemzeti parlamenteket előjogaiktól; és hogy megnyissák a kilátást arra, hogy a NATO furcsa metamorfózisát a tiszta katonai szövetségből felvilágosult, progresszív békeszövetséggé szilárdítsák – az "igazságosságot", az értékeket és a demokráciát követve Ukrajnában.
Azzal, hogy "az amerikai demokraták lassan vállalati, háború- és cenzúrapártivá válnak" – mondta Kennedy –, és azzal, hogy "a republikánusok cenzúraellenessé, polgárjogi és háborúellenessé válnak – óriási átrendeződés történt".
Úgy tűnik, Európa (nagyjából) ugyanabba az irányba halad, mint az amerikai politika. Az európai elitek – amerikai demokrata kollégáikhoz hasonlóan – felkarolták az Oroszország elleni háborút. Az Euro-Elitek tömeges főáramú médiaálláspontot és társadalmi kontrollt fogadtak el, és feldarabolták a férfi és nő közötti házasság és a biológiai nem alapvető polgári normáit, amelyekhez sok európai még mindig ragaszkodik.
Az európai "kívülállók" elkezdték kiáltani, hogy "Elég volt"!
Mégis számíthatnak arra, hogy ugyanolyan durva bánásmódban részesülnek a fősodratú médiától, mint amilyenben Kennedy részesül (függetlenül a nézeteiktől). Az amerikai mélyállam semmitől sem riad vissza annak érdekében, hogy se Kennedy – se Trump – ne kerüljön a hatalmi központ közelébe. Brüsszel ezzel párhuzamosan fog cselekedni Európában.
Hová vezet ez az egész átrendeződés? Nos, most éppen egy kaotikus átrendeződési időszakban vagyunk. Kennedy, egy demokrata, akit MAGA-izmussal (Make America Great Again – Tegyük Amerikát Megint Naggyá) vádolnak? Rendkívüli! Nem osztálypolitika ez. Ez egy új átrendeződés, amely összekuszálja a régi kategóriákat. És az alapvető értékek eltolódása a "kívülállók" és az uralkodóik között. Az egyik ok, amiért ezt nagyon nehéz lesz megfejteni, az, hogy a kívülállók most egyre nagyobb bizalmatlansággal tekintenek a "demokráciára". Ez taktikai szavazást fog eredményezni? Sok jelentősége van a "jobboldalnak" vagy a "baloldalnak", amikor egy Kennedyt MAGA- szimpátiával vádolnak?
