EGY KÁVÉ DÉLUTÁN (Deli Mihálytól)
- dombi52
- 10 órával ezelőtt
- 1 perc olvasás
Minden délután iszom egy kávét
Ugyanabban a csészében
Ugyanannyit, ugyanannyi tejjel
A hőfok is ugyanaz
Én is majdnem ugyanaz vagyok
A kávén nem változtatok
A kávé sem rajtam
Így telnek délutánjaim
Legalábbis az a fél óra
amíg az utolsó kortyot otthagyva felállok
oldalamra felcsatolom a kardot
az előszobában csizmát húzok
a legény fejemre helyezi a csákót
állam alatt becsatolom
és kilépek a kapun
Akkor hirtelen minden megváltozik
A lőpor szag a vér illatával keveredik
A trombitaszó megkeményíti izmaimat
Lelkesítő kiáltások gondolataimat felkorbácsolják
Dübörögni kezd a föld alattam
„Fel győzelemre!” – ordítom
Minden csata így kezdődik, ha elbukunk is
Bársonyos fűben vagy derékig sárban
A végletekig, s azon túl is
Az éjszakák kegyesen betakarnak
Másnap délelőtt rendezzük sorainkat
Hírek, füstjelek, integetés
Aztán a délutáni kávé –
És így tovább…
(Amíg csak elbír a haza
és fordítva)
