Egy kis fejlődéstan – Gyimóthy Gábortól

Egy kis fejlődéstan – a harmadik tényező

Darwin úrnak igaza volt, tények bizonyítják:

fejlődésnek eredménye a nagy élő világ.

Ehhez két tényező kellett, mármint őszerinte,

s ezzel az élet csodája megoldódott szinte.

Az egyik a mutáció – annak emlegetik –,

a másik a természetes kiszűrődés pedig.

Ám, ha kicsit is számolunk, kis iskolás szinten,

rájövünk, hogy ez a kettő nem lehetett minden!

A „jó irányba” lezajló, véletlen változás,

ritka, mint a fehérholló-tojta pirostojás!

Kellett legyen még valami szándék, avagy erő:

„véletlen-jó” mutációkhoz nincs elég idő!

Ötven dekás majomagytól másfél kilós agyhoz,

ötmilió év túl rövid s így nem elég nagy hossz!

Mert már nagy majomról van szó, talán jó a nézet,

ha átlagos nemzedékre számítunk tíz évet*.

Nemzedékről nemzedékre, így a növekedés

két miligram agysúly lenne, mely kicsit sem kevés!

Apáról fiúra tehát és minden esetben,

ilyen mutáció kellett! – Lehet ez véletlen?

Véletlen-jó mutációk szakadatlan lánca

kellett tehát, hogy legyen a fejlődésünk tánca!

Ötmilió év alatt ez ötszázezer eset,

és ennyi jó-véletlenben hinni alig lehet.

Számolásunk helyességének csak egy a nyitja:

a mutációt valami célba irányítja

és a jóirányúakat sűrűn gyarapítja

(rosszirányúakat pedig talán be is tiltja...).

Találd meg e tényezőt s én mondom – kerek perec –:

Nobel-díjadban te akkor egész biztos lehetsz!

Zollikerberg, 2025 VIII. 31.

---

*Átlagos érték, az ősmajomember talán 5 éves nemzedék váltásaitól a mai ember 20-25 éves nemzedék váltásáig.