Egy másik Amerika: A drónhadviselés kísértései (Vukics Ferenc jegyzete)
Egy nemrégiben készült felmérés szerint az amerikaiak harmada úgy véli, hogy amerikai csapatokat kellene küldeni Ukrajnába. Főleg a katonáskodni nem akaró „Z generációs” fiatalok támogatják a belépést a háborúba.
A 18 és 26 év közötti válaszadók mindössze négy százaléka mondta azt, hogy határozottan ellenzi az amerikai csapatok küldését.
Közülük sokan gondolják azt, hogy a háború a „gamer székből” (videójáték-ülésből) is megvívható. Bill Astore amerikai alezredes szerint
távolról, teljes biztonságban gyilkolni veszélyesen csábító és ennek gondolata veszélyes módon átértékeli a háború lényegét.
A drón hadviselés kísértései c. írásában Astore arról beszél, hogy az emberek többsége miután teljesen elszigetelődik a háború borzalmaitól, valószínűleg túlságosan is megszereti az erőszakot és a halálos erő alkalmazásának kísértését többé nem fogja visszatartani az általa kiváltott borzalmak ismerete.
„Robert E. Lee tábornoknak tulajdonított híres mondás a következő igazságot közvetíti felénk az amerikai polgárháború idejéből: »Jó, hogy a háború olyan szörnyű – különben túlságosan megkedvelnénk«. Szavai jól érzékeltetik azt a gondolatot, hogy a háború elemi dolog – és egyben csábító is. A háború, akárcsak a viharral teli óceán, könyörtelen és kíméletlen. Káoszos, önkényes és halálos. Nem lehet vele alkudozni, csak elviselni lehet.
Tekintettel kegyetlenségére, erőszakosságára, pazarlásának és pusztításának óriási méretére, a háborút jobb elkerülni. A háborúnak is megvan a maga vonzereje, különösen mivel a háború maga is mámorító lehet, ahogy a Lee-idézet is sugallja, és ahogy Anthony Loyd boszniai háborúról szóló remek könyvének címe, Az elmúlt háború, ami annyira hiányzik nekem (1999) is jelzi.
Mi történik, ha a háború szörnyűségét függetlenítjük mámorító erejétől? Mi történik, ha az egyik fél büntetlenül és teljes biztonságban gyilkolhat? Lee szavai azt sugallják, hogy az a nemzet, amelyik leválasztja a háborút annak borzalmairól, valószínűleg túlságosan is megszereti azt.
A halálos erő alkalmazásának kísértését többé nem fogja visszatartani az általa kiváltott borzalmak ismerete.
Az ilyen gondolatok elsötétítik a valóságot, hogy
Amerika egyre jobban kedveli a drónháborút.
Szárazföldi drónpilótáik teljes biztonságban járőröztek idegen országok, például Afganisztán egén. A pilóták biztonságos helyekről indítják Hellfire rakétáikat, hogy lesújtsanak az ellenségre. A pilóták videón látják az általuk okozott mészárlást; az amerikai nép semmit sem lát és nem tapasztal. Ritka esetekben, amikor az átlag amerikaiak drónfelvételeket látnak a televízióban, olyasmit látnak, ami a 'Call of Duty' videojáték és egy snuff-film kombinációja.
Háborús pornó, ha úgy tetszik.
Úgy tűnik, sok amerikai örül annak, hogy kockázat nélkül lecsaphatnak a külföldi 'harcosokra'. Bíznak abban, hogy a hadseregük (és a CIA) ritkán azonosít félre egy terroristát, és hogy a 'járulékos kár', ez az agyzsibbasztó eufemizmus, amely elhomályosítja a valóságot: a rakéták által megsemmisített ártatlan férfiak, nők és gyerekek sajnálatos ára annak, hogy Amerika biztonságban legyen.
A valóság azonban az, hogy a hanyag hírszerzés és a háború ködössége és súrlódása együttesen olyan "fertőtlenítésnek" tűnő drónháborút eredményez, mint a háború minden más formája: véres, pazarló és szörnyű. Szörnyű, mármint azok számára, akik az amerikai tűzerő fogadó oldalán állnak. Az amerikaiak számára nem szörnyű.
Reális a veszélye annak, hogy a mai drónháború az Erő sötét oldalának megfelelőjévé vált, ahogyan azt Yoda leírta A Birodalom visszavágban. A terror gyorsabb, könnyebb, csábítóbb formája. Valóban csábító. Darth Vader torokszorító erejének technológiai megfelelőjét láthatjuk biztonságos távolságból bevetni. Még tapsolhatunk is magunknak a tudásunkért, miközben megtesszük. Azt mondogatjuk magunknak, hogy csak a rossz embereket öljük meg, és hogy a célkeresztbe került néhány ártatlan a véletlen, de mégis elkerülhetetlen ára Amerika biztonságának. – fogalmaz Bill Astore.
Tekintettel arra, hogy Amerika egyre jobban kedveli a drónhadviselést, ugyanakkor elhatárolódik annak szörnyű eredményeitől, az alezredes leírja Lee tábornok intelmének módosított változatát:
»Nem jó, ha a háború egyre kevésbé lesz szörnyű számunkra – mert túlságosan is kezdjük megszeretni.«”
