máj. 23.

Egy másik Amerika: A New York Times bevallja, hogy Amerika katasztrofális afganisztáni háborúját másképp kéne hívni

Vukics Ferenc cikkismertetője

Eredeti cikk:

America's Disastrous Afghan War. Finally a bit of truth from the New York Times, but for what reason, and why now?, BILL ASTORE

A New York Times bevallja, hogy Amerika katasztrofális afganisztáni háborúját nem „Enduring Freedomnak”, hanem „Operation Endemic Corruptiont”-nak kellene nevezni

Amerikai kollégámat, Bill Astore-t gyakran idézzük, mivel mindig a lehető legpontosabban fogalmaz egy adott problémával kapcsolatban. Most lerántja a leplet a New York Times egyik cikkéről (Amikor az USA kivonult Afganisztánból, titkokat hagyott a sivatagban), amely éppen Bident akarja felmagasztalni az afganisztáni kivonulás felemlegetése kapcsán. A nyugállományú amerikai alezredes szerint a demokraták most azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy a háború azért volt katasztrófa, mert az USA rossz szövetségeseket választott és támogatott az országon belül. A NYT megdöbbent, hogy volt egy „hiba” az amerikai tervben, amely „hadurakat, korrupt politikusokat és egyenesen bűnözőket hatalmazott fel” a katonai „haladás” érdekében. Astore szerint ez inkább hangzik az amerikai politika jellemzőjének, mint hibának.

Biztos, hogy egy afgán tábornok miatt kezdték el gyűlölni a helyiek a demokráciát?

BILL ASTORE

Amerika katasztrofális afganisztáni háborúja

Végre egy kis igazság a New York Times-tól, de milyen okból, és miért pont most?

Emlékeztek, amikor Barack Obama 2007-09-ben azt állította, hogy az afgán háború a helyes, a jó háború volt, szemben a Bush/Cheney által folytatott rossz és rossz iraki háborúval? Természetesen mindkettő katasztrofális háború volt, de amíg a Biden-kormányzat végül 2021-ben kaotikusan ki nem vonult, a mainstream média még mindig azt az elképzelést támogatta, hogy Amerika jót tett Afganisztánban.

Gondolom, elég idő telt el ahhoz, hogy a New York Times megengedjen egy kis őszinteséget, már csak azért is, hogy támogassa Joe Biden idei újraválasztását. Látják, Biden helyesen döntött a kivonulással, mert most végre beismerhetjük, hogy a háború katasztrófa volt. Természetesen nem teljesen, sőt nem is elsősorban az amerikai kormány hibája volt...

Természetesen rengetegen tudták, hogy az afganisztáni háború katasztrófa volt; kollégám, Matthew Hoh 2009-ben felmondott a Külügyminisztériumban, tiltakozásul Obama ottani „haderőemelése” és a kontraproduktív amerikai politikai döntések ellen.

A demokraták a kongresszusban meghallgatták Hoh-t, és néhányan változtatni akartak az irányvonalon, de

Nancy Pelosi sarkallta őket, aki azt mondta, hogy az afganisztáni háborúval kapcsolatban nem lehet ellentmondani, amikor Obama olyan keményen küzd az egészségügyi reformért Amerikában. Hoh egyenesen Pelosi szájából hallotta ezeket a szavakat. Így kaptunk még tizenkét év katasztrofális háborút és Obamacare-t.

Akárhogy is, a NYT hírfolyamában ma reggel végre foglalkoznak Amerika „kegyetlen hadjáratának” „rejtett történetével”, bár a kegyetlenséget nagyrészt az USA afgán szövetségesének, Abdul Aziq tábornoknak tulajdonítják.

Szokás szerint az amerikai „tanácsadók” megpróbálták megfékezni a legrosszabb ösztöneit, láthatóan sikertelenül. Nos, mit lehet tenni az ilyen „vadakkal”?

Így fogalmaz a NYT:

De az ő [Aziq] sikere a 2018-as meggyilkolásáig a kínzásra, a bíróságon kívüli gyilkosságokra és az emberrablásra épült.

A biztonság nevében a kandahári rendőrséget korlátok nélküli harci erővé alakította át. Tisztjei, akiket az Egyesült Államok képzett ki, fegyverzett fel és fizetett, nem vették figyelembe az emberi jogokat vagy a tisztességes eljárást – derül ki a New York Times több ezer esetet vizsgáló, ma reggel közzétett vizsgálatából. A legtöbb áldozatát soha többé nem látták.

Washington afganisztáni stratégiájának célja az volt, hogy a tálibokat úgy győzze le, hogy megnyeri azoknak az embereknek a szívét és elméjét, akikért állítólag harcol. De Raziq megtestesítette a terv hibáját. Az amerikaiak a katonai célszerűség nevében hadurakat, korrupt politikusokat és egyenesen bűnözőket támogattak. Olyan megbízottakat választottak, akik számára a cél gyakran igazolta az eszközt.

A NYT megdöbbent, megdöbbent!, hogy volt egy „hiba” az amerikai tervben, amely „hadurakat, korrupt politikusokat és egyenesen bűnözőket hatalmazott fel” a katonai „haladás” érdekében. Hmm... ez inkább hangzik az amerikai politika jellemzőjének, mint hibának.

Mi van azokkal az amerikai tábornokokkal, akik eskü alatt vallottak a Kongresszus előtt az állítólagos afganisztáni előrehaladásról? Számon fogják-e kérni bármelyiküket? Fogadhat a harci csizmájára, hogy nem.

Az Aziq után a dolgok még rosszabbra fordultak Afganisztánban, ahogy a NYT itt írja: „Amit ők [az új hadurak és az állítólagos amerikai szövetségesek] a demokrácia nevében hoztak, az egy rendszer volt néhány maffiacsoport kezében” – mondta egy kandahári lakos, aki kezdetben támogatta a kormányt.

„Az emberek gyűlölni kezdték a demokráciát”.

Tehát a Tartós Szabadság (Enduring Freedom) hadművelet helyett Amerika az Általános Korrupció (Operation Endemic Corruption) hadműveletet hozta Afganisztánba Ez utóbbi művelet minden bizonnyal sikerrel járt.

A NYT így foglalja össze az afganisztáni háborúról szóló új tanulmányát:

Történészek és tudósok évekig fognak vitatkozni arról, hogy az Egyesült Államoknak sikerült-e valaha is. A világ leggazdagabb országa megszállta az egyik legszegényebb országot, és megpróbálta újjáalakítani azt egy új kormány felállításával. Az ilyen erőfeszítések máshol kudarcot vallottak.

De az Egyesült Államok hibái – kegyetlen gyilkosok felhatalmazása, szövetségesek ellenséggé válása, a féktelen korrupció lehetővé tétele – legalábbis részben önmaguk okozták a leghosszabb háború vesztét. Ezt a történetet Matthieu [Aikins] és én [Azam Ahmed] az elkövetkező hónapokban Afganisztánból fogjuk elmesélni.

A vietnami háború visszhangjait idézi. A világ leggazdagabb országa megszáll egy sokkal szegényebbet a „demokrácia” nevében, majd a korrupció és a pusztítás elterjedése, ami egy kaotikus visszavonulással végződik. Most pedig vonakodva ismerik be, hogy talán, csak talán, az USA afganisztáni vesztesége „legalább részben önmaga okozta”.

Gondolod? Vagy talán csak az afgán népet hibáztathatjuk, ahogyan a dél-vietnami „szövetségeseinket” hibáztattuk.

Semmi kifogásom Aikins és Ahmed ellen. Biztos vagyok benne, hogy Amerika afganisztáni háborújának „rejtett története” leleplező lesz. Mégis, miért volt ez olyan sokáig „elrejtve”? És miért nem vonják soha felelősségre a „rejtegetőket”?

És vajon tényleg „el volt-e rejtve”? Matthew Hoh nem volt az egyetlen igazságosztó, aki hajlandó volt fújni a sípot. Miért hallgatták el az ő őszinte hangját, miközben az olyan féregnyelvű tábornokokat, mint David Petraeus és Stanley McChrystal ünnepelték?