ÉLETJOG (Gavallér János verse)

ÉLETJOG
Kérges odúban álmodunk,
belep nyugat árnya, s agyunk
vív csatákat a homályban
otthonra, hazára vágyunk!
Szalad utánunk árnyékunk,
és remegve félre állunk,
nehogy utolérjen álmunk,
nehogy szólni merjünk rájuk…
s jusson ruha, lakás, ebéd…
Demokrácia! Szűzjáték
és bűn, orális hazugság
minden érdektett, okádék!
Kérges odúban álmodunk,
zuzmós avarban gázolunk,
rothadunk, árnyékban, csendben,
rothadunk, mállunk, s nincs szavunk.
Zizeg igazságérzetünk,
mocorog életjog bennünk,
jusson ruha, lakás, ebéd…
s emberhez méltón nincs jogunk!
Jutalom kínhalált halni…
– becsületet szokták gnómok
rútul keresztre feszítni! –
Megaláztak rút századok…
Kérges odúban álmodunk…
Feltámadunk! Feltámadunk!
– S arcotokra fagy a mosoly –
ősökhöz méltó lesz államunk!
2009.01.03.
Comments