Elolvasható világfák az oregoni klamat törzs sziklarajzain (Varga Géza jegyzete)

Az oregoni klamat törzsek – a klamat és a modoc nép – emberemlékezet óta az oregoni Klamat-medencében élnek. A világfát ábrázoló sziklarajzokat bemutató honlapjukra Tóth István, az indián-magyar nyelvi kapcsolatok kutatója hívta fel a figyelmemet. Mint azt megírta, "a klamatok egy dél oregoni penuti nép, a legközelebbi rokonai a vintuknak".

Az Elolvasható világfa konferenciára készülvén ezekhez hasonló, szójelekből alkotott mondatjelek sorának felbukkanására számítunk. A konferencián Tóth István ezekről a klamat világfákról fog előadást tartani. A hasonló, elolvasható világfa ábrázolások érdemi választ jelentenek a Pócs Éva felvetése során kialakult világfa vitában. Ebben ‒ a húsznál is több hozzászóló ellenére ‒ az akadémikus körnek nem sikerült megfogalmaznia a megfelelő szakmai súlyú feloldást (felmutatnia a több száz ismert világfa-ábrázolást). A "szakma" ugyanis a rovológia alapfogalmaival sincs tisztában, miközben a világfa egy "rovás"-jelekből alkotott, elolvasható mondatjel.

Különösen érdekessé teszi e jeltörténeti kapcsolatot ama tény, hogy Sadovszky Ottó a penut indiánokat, közte a vintukat minősítette kalugoroknak (kaliforniai ugoroknak), ezáltal a magyarság legközelebbi nyelvrokonai közé sorolva őket. Álláspontját most rövid hieroglifikus nyelvemlékekkel is alá lehet támasztani.

1. ábra. Oregoni klamat sziklarajz részlete a szimmetrikus Lyukó zsen szár (mai magyarsággal: Lyukó a zsendülő "feltámadó, újjászülető" úr) mondattal — 1. ábra. Oregoni klamat sziklarajz részlete a szimmetrikus *Lyukó zsen szár* (mai magyarsággal: *Lyukó a zsendülő "feltámadó, újjászülető" úr*) mondattal

2. ábra. Oregoni klamat sziklarajz fényképének részlete (középen), a klamat jelek (balra), amelyek a Ragyogj Lyukó szár (mai magyarsággal: Ragyogj Lyukó úr) mondatot rögzítik, az ábra jobb szélén, fentről lefele az elolvasásukat lehetővé tevő székely "r" (ragyogj, ragyog, ragyogtál), szár hieroglifa egy magyarszombatfai tányérról és a székely "ly" (lyuk, Lyukó) rovásjelek — 2. ábra. Oregoni klamat sziklarajz fényképének részlete (középen), a klamat jelek (balra), amelyek a *Ragyogj* *Lyukó szár* (mai magyarsággal: *Ragyogj Lyukó úr*) mondatot rögzítik, az ábra jobb szélén, fentről lefele az elolvasásukat lehetővé tevő székely "r" (*ragyogj, ragyog, ragyogtál*), *szár* hieroglifa egy magyarszombatfai tányérról és a székely "ly" (*lyuk, Lyukó*) rovásjelek

A 2. ábrán látható jelmontázs (a két szélén lévő vízszintes Ragyogj, ragyog, ragyogtál szójelek és a közöttük lévő jelképes istenábrázolás miatt) egy istenidéző szertartás szövegkönyvének felel meg. Hasonló szerkezetű istenidéző szövegek az utolsó 40 000 évből ismertek, a Stádel-barlangból előkerült oroszlánfejű istenidoltól a magyar Szent Koronáig.

A paleolitikumban Amerika benépesítésére induló szibériai csoportok által magukkal vitt hieroglifikus írást használták a szibériai preszkíta, szabír és előhun népek is. Ezt a jelkészletet találjuk az amerikai indiánok népi jelkészletében mindhárom Amerika területén. Ez az ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó írás (az ősvallás jelképrendszere) már a kőkorban elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig. Az írás használói az első néhány tízezer évben az itt bemutatott írásemlékekhez hasonló ősvallási jellegű képeket állítottak össze a szójeleikből. Csak kb. 5-6 ezer évvel ezelőtt született meg e szójelkészletből az olyan szó- szótagoló és betűírásos írásrendszerek sora, mint amilyen a székely írás is.

Az írásrendszerek rokonságát (egyetlen kőkori ősvallási jelrendszerből való kialakulását) az 1993-ban Nemetz Tibor segítségével elvégzett valószínűségszámításunk mutatta ki. E származási kapcsolat és a 90-es években elvégzett akrofóniarekonstrukció (amelynek eredményét a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre) teszi lehetővé a fent bemutatott és a hasonló hieroglifikus írásemlékek értelmének és hangalakjának megközelítését a székely írás felől.

3. ábra. Klamat sziklarajz fényképének részlete (középen) a világfát ábrázoló hieroglifával (kiemelve balra látható), az ábra jobb szélén a székely írás ten "isten, élet" szójele — 3. ábra. Klamat sziklarajz fényképének részlete (középen) a világfát ábrázoló hieroglifával (kiemelve balra látható), az ábra jobb szélén a székely írás *ten* "isten, élet" szójele

A fenti kötet megjelenését követően több cikkben tárgyaltam az itt bemutatott klamat írásemlékeken is előforduló nemzetközi szójelek történetét.

A fiatal hajtást ábrázoló zsen "zsenge, zsendül, feltámad, újjászületik" hieroglifa újabb leírása a Hatezerötszáz éves zsendülő isten ligatúra egy kirgiz leány ruháján cím alatt jelent meg.
A vízszintes vonalként megjelenő ragyogj/ragyog/ragyogtál hieroglifa változásairól és rokonságáról a Rá napisten hieroglifájából székely "R" rovásbetű c. cikkben számoltam be.
A függőleges vonal alakú, vagy ágakkal is rendelkező, világfát ábrázoló szójel előfordulásairól A szár "úr" hieroglifa ősmagyar kori és őrségi népi előfordulásai címmel írtam.
A kör alakú napjelkép leírását a Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével c. cikkben adtam közre.

A világfát ábrázoló ten "Isten, élet" hieroglifáról a fent említett kötet A Ten hieroglifa c. fejezetében, később pedig a Ten hieroglifa Somogyvárról c. dolgozatban számoltam be.