Embertelenség az embertelenségben – a háborús őrület már a gyerekeket sem kíméli
–
„Elbocsátunk téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied.”
Hamvas Béla
Nem találok szavakat. Egyesek szerint egy harcosnak halálos nyugalommal (æquanimitas, samatva, upekṣā) kell fogadni minden történést. A halálos nyugalom a kiegyensúlyozottság, a pszichológiai stabilitás állapota, amelyet nem zavar az érzelmek, fájdalom vagy más olyan jelenségek megtapasztalása vagy kitettsége, amelyek miatt mások elveszíthetik a fejüket, és az elméjük egyensúlya megborul. A kiegyensúlyozottság erényét és értékét számos nagy vallás és ősi filozófia magasztalja és támogatja. Én azonban gyenge vagyok. A gyenge pontom pedig a gyerekek: a legártalmatlanabbak bántalmazása, kínzása.
Sok olyan dologgal találkoztam az életben, amitől a legtöbb embert megkíméli a sors, de most (megint) elfogyott belőlem a lélek. Reggel a feleségem továbbított felém egy videót, amit az egyik kassai ismerősünk osztott meg. Némi keresgélés után más ismerőseim újabb öt olyan videót küldtek el nekem, amelyben az ukrán katonák, rendőrök, nacionalisták gyerekeket kötöznek a fához, majd lehúzzák a nadrágjukat, és bottal ütik őket. Két hosszú videón csak gyerekek vannak. Az egyiken azért ütik őket, mert nem tudnak ukránul. Egy kb. 10 éves kisfiú legalább 50 „botot” kapott. Az első húsz után már el volt ájulva. Egy női rendőr verte. A módszerek kísértetiesen hasonlóak a 2014-ben a szakadár területeken történtekhez.
A leginkább megdöbbentő látvány a kínzásban résztvevők arca. Volt olyan részlet, ahol egy 14 év körüli fiút a verés végén céltáblának használtak, és a felvétel készítői sátáni kacajjal figyelték, ahogy könyörgött az életéért. Nem élte túl. Kivert szemek, eltört karok, lábak, folpackkal körbetekert emberek mindenhol. Néhány barátomnak továbbküldtem egyet a felvételek közül, amelyen döntő részében csak felnőttek látszanak a néhány gyermek áldozat mellett. Lehet, hogy rosszul tettem. Az iraki háború során is először azért a közel egymillió gyerekért emelten fel a szavamat, akik az embargó és a későbbi háború áldozatai voltak. A cikket még csak-csak leközölte egy lap, de arra már nem volt hajlandó, hogy a mellékelt képeket közzétegye. Túl sokkoló volt a légitámadás után a műtőasztalon felébredt, lábát és kezét vesztett kisfiú tekintete.
Az ukrajnai képek tanúsága szerint itt most olyan zsigeri gyűlölet van, ami évtizedekig nem fog véget érni. Vége van a világunknak. Ez a háború már sohasem fog befejeződni. A gyűlölet addig fog tartani, amíg bárki is élni fog, aki ezekben részt vett, vagy ezeket elszenvedte. Nem akarom hallani, amikor biztonsági szakértők és politikusok viccelődve vagy szenvtelenül „értékelnek”.
Katonaként az ember hozzászokik a kemény dolgok látványához, de az teljesen más, amikor az ördöggé vált emberrel találkozunk. Nem vártunk mást a csaló, áruló és semmirekellő európai politikai vezetői rétegtől, csak azt, hogy legalább a békét tartsák fenn. Nem az okoskodásaikat kellene hallgatnunk arról, hogy hogyan is kellene „szellőztetni a ruháinkat”, hanem megszabadulni tőlük. „Semmire-kellők”. Ha ettől nem határolódnak el a „demokrácia bajnokai”, akkor többet nincs mi miatt szóba állnunk egymással. A sajtó, amely mindenféle humánum nélkül tudósít, és csak politikai érdekeket szolgál ki, megérdemli teljes megvetésünket.
Aki gyerekeken veri le a bosszúvágyát (és mindegy, hogy ukrán, orosz vagy más gyereken), az nem érdemli meg, hogy embernek tartsák. Az ilyen emberekkel nincs semmi dolgunk.
Ezért nem csak az oroszok és az ukránok a felelősek! Mindenki felelős, aki a békére való törekvés helyett fegyverekkel támogatja ezt a háborút!
Nincs mit elhallgatni, mert el sem lehet. Sokan megvetnek érte, de csak az egyszerű emberek fejével tudok gondolkodni.
A hatalmasok bennünk csak számokat látnak, és az aljas terveikhez bármelyikünk életét is hajlandóak odadobni.
Nem hinném, hogy hősi cselekedet lenne Putyinért vagy Zelenszkijért meghalni. Az egyszerű embereknek jár az emberi élet, és semmiféle „ál-moralitásba” sem lehet becsomagolni a gyűlöleten alapuló erőszakot. Legalább azok az ukránok, oroszok, akik nem akarnak ölni, gyilkolni, erőszakoskodni, tehessék meg, hogy elutasítják ezt a tömeggyilkosságot, és engedjék ki őket a családjaikkal ebből a pokolból!
Minden „nem barbár” országnak az azonnali tűzszünetre kellene felszólítani minden nyíltan és rejtetten résztvevő harcoló felet! Aki nem ezt teszi, annak nincs fogalma az emberségről! Nincs bennem tisztelet egyetlen ország irányában sem, aki nem ezt teszi!
A felmérések szerint az európai lakosságból leginkább a magyarok utasítják el a háború folytatását. Eddig azt gondoltam, hogy büszkék lehetünk erre a józanságra, de ezeknek a gyerekeknek ez nem lesz elég.
Kapcsolódó film – szigorúan csak erős idegzetűeknek és jobbítani akaróknak!
