Erdély – spirituális-nyelvi régészet (Hosszú Zoltán tudományos „igehirdetése”)

Mondanivalómat az úton előttem járó magyar kutatók, mint Badinyi Jós Ferenc, Marton Veronika, Révész Péter már megalapozták. Jelen rövid írásomban a rendelkezésre álló leletek és nyelvi párhuzamok által a Kárpát-medencét és a Magyar Nyelvet hangsúlyosan az emberiség civilizációjának középpontjába helyezem.

Míg a Mag nyelv őrzi a Forrást, a paradicsomi Egység Tudatot, hisz nemek nélküli nyelv, addig az ebből az egységből kiesett, eltávolodott és töredezett nyelveket már magyarázni kell. A magyar nyelvvel lehet megmagyarázni, vagyis eredeti, ősi értelmét visszaadni. Meglátásom, hogy e forrás térben is meghatározható. Mert jelen esetben mi is a Forrás? Az Élet, a Civilizáció bölcsője.

Erő – Eredet – Eredély – Erdély.

Meggyőződésem, hogy az Erdély szavunk, az Eredély-ből származik, ami az Eredő, Eredet szóra vezethető vissza.

Ha bízunk nyelvünk útmutatásában, akkor el tudjuk fogadni, hogy az Édenkert mellett, amely területileg a Kaukázusban lévő Örmény Felföldel azonosítható, a Kárpátok ölelésében lévő terület, ezen belül Erdély, az özönvíz utáni emberiség ősi, paradicsomi otthona, az Élet Kultúrájának a bölcsője. E két területen született meg az a spirituális magas kultúra melynek a nyelve az az Ősnyelv, amelynek az egyenesági leszármazottja a Magyar Nyelv.

Az az állításom, hogy területileg a Kárpát-medence, ezen belül Erdély az emberi civilizáció egyik, hanem a legfőbb bölcsője, alátámasztható.

Ennek oka azok az időjárási körülmények, amelyek a felhévíz források által élhetővé tették a Kárpát-medence területét. A Kárpátok hegylánca, a meleg vizű forrásokkal együttesen, egy mikroklímát teremtettek, amelyek a jégkorszak alatt és után segítették az emberi nem fennmaradását és áttételesen megalapozták egy spirituális magaskultúra kialakulását.

E magaskultúra egyik tárgyi bizonyítéka a Kalotaszegi Koporsó hegynek nevezett hegypiramis, amely a Boszniai hegypiramisokhoz hasonlóan már erdővel borított és amelynek belső járatait a Ceausescu diktatúra idején a hatóságok berobbantották. Miért? A helyiek szerint azért, mert a járatok falán rovásjeleket találtak.

A boszniai hegypiramisok korát, amelynek a járataiban ugyancsak székely-magyar írást találtak, 35000 év körülire becsülték. Feltételezem, hogy a Kalotaszegi hegypiramis kora is erre az időre tehető. Az nem kérdés, hogy a piramisépítők kapcsolatban álltak, egy kultúrához tartoztak.

A kérdés: kik az építők, akik ilyen magas szintű technikai és spirituális tudás birtokában voltak?

Másrészt ismeretes, hogy az ősi Egyiptomban felhasznált arany jókora hányada az erdélyi bányákból származik. Ez azt jelenti, hogy az őskorban a kultúrák szervesen kapcsolódtak egymással.

Kik voltak azok, akik bányászták és kik szállították az aranyat Egyiptomba és milyen nyelven értekeztek? Borbola János megnevezte az Egyiptomban használt nyelvet. A magyar nyelv egy ősi változata az.

Harmadrészt Révész Péter régész genetikailag bizonyítja, hogy a krétai minószi kultúrát a Duna mentéről elvándorolt nép alapította. A Minósz névnek a Ménes szavunk – ami Fényt, Napot jelent – ad értelmet. Vagy Eileithüia egy minószi Istennő neve, ami gyökökre bontva Éil eith ü ia = Él et ő ia magyarul érthető. Révész Péter a Phaisztoszi korong képírását megfejtette. Az írás magyarul kap értelmet.

Mellesleg a korong képírása feltűnő hasonlóságot mutat az Indiai Mohendzso-daroi kultúra képírásával. Ez további gondolatsort indít el…

Negyedrészt, a kutatók által ismert és ebben egyöntetűen megegyeznek, hogy a sumérok szkíta fajú nép volt, a betelepedésük, a mai mérsékelt égöv vidékéről történt, azaz a szkíták lakta északi területekről.

Megjegyzem, hogy a Budán született, magyar sváb származású Anton Carl Fischer: A szkíta-szarmata nevek és szavak magyarázata a magyar nyelvből, 1917-ben kiadott könyvében ezer szóval bizonyítja a Szkíta és a Magyar Nyelv azonosságát.

Ehhez az azonossághoz két, talán sokunknak meglepő példával én is hozzájárulok. Az első az Enki sumér teremtő isten neve, amely bár rejtetten, de két szavunkban most is él, ez a Mindenki és a Senki, de helyesebb így leírni: Mind Enki, S Enki. Meglepő és elgondolkodtató.

A másik, a folyamköz, Tigris és Eufrátesz közének elnevezése, Mesopotámia. Mesopotámia magyarul érthető. Itt a po, a víz egy régebben használt megnevezése. Pl.: pocsolya, pohár, Po folyó, Poszeidon stb. Gyökökre bontva Mes o po tám ia jelen szóhasználattal Mez ő víz tám ja = Vízzel támogatott mező, ami az akkori öntözéses földművelést jeleníti meg.  

A sumér népet három néprész alkotta. Az egyik a Kárpát-medencéből kitelepült, Dzsemdet Nasr-inak nevezett nép. Azért Dzsemdet Nasr, mert ez annak az iraki településnek a neve, ahol a régészeti ásatások történtek. Ennek a népnek a képírása a Tatárlaka-i táblák.

Tatárlakai táblák, Kr. e. 5300

Ezt az írást vitték magukkal innen a Kárpát-medencéből, Mezopotámiába. A Tatárlakai képírás keletkezési kora a Tordos-Vinca kultúrához köthető, ami körülbelül Kr. e. 5300, mintegy 1200-1400 évvel korábbi, mint az első, az Ubaid-Uruki sumér képírás, a Blau-táblák keletkezése, amely így Kr. e. 4100-3900-ra tehető.

Blau táblák, Kr. e. 4100–3900

A Tatárlakai táblák képírása mintegy 1500-2000 évvel megelőzi a mezopotámiai sumér proto-ékírás legkorábbi ismert formáit (Kr. e. 3300 körül).

·  Ubaid-kor: Kr. e. 6500–3800

·  Uruk-kor: Kr. e. 4000–3100.

·  Dzsemdet Nasr (Jemdet Nasr): Kr. e. 3100–2900

·  Korai dinasztikus kor: Kr. e. 2900–2350

·  Akkád Birodalom: Kr. e. 2350–2150

·  Új-sumér kor (Ur III.): Kr. e. 2150–2000

Összegzés és a tanulságok levonása

Láthatjuk a Kárpát-medence, jobban mondva Erdély, a Sumér, a Minószi és áttételesen az Egyiptomi kultúra kapcsolatát, amelynél a rendelkezésre álló régészeti és nyelvi adatok segítségével egy egységes kultúra rajzolódik ki. Ennek a kultúrának a kiindulópontja, a Boszniai és a Kalotaszegi piramis építésekre gondolva, Kr. e. 35000-re nyúlik vissza. Ez azt jelenti, hogy azon kor emberisége kapcsolódott egymással, becsülték egymást és megosztották egymással a tudást.

Itt idézem a Tamana könyv írójának, Dr. Vámos-Tóth Bátornak a szavait:

„Valamikor léteznie kellett, egy az egész Földet átfogó, magas szintű egyetemes műveltségnek, mely a közbeeső természeti csapásokat túlélve, azonos nyelvet, mintarendszert, egyező párhuzamos eljárást alkalmazott a nevek, díszjelek, építészet, dallamok tekintetében (...) ennek az Ősi műveltségnek az öt földrész 190 országában-táján fennmaradt 7600 név-szerkezete mind ott van a Kárpát-medencei földrajzi nevekben és 60%-ban a magyar családnevekben is – ami egyedülálló az egész világon…”

Tény, hogy a Tatárlakai táblák az írás legkorábbi ismert formái, és bizonyítják a Kárpát-medence kulcsszerepét az emberi civilizációban 

A táblán egy valódi, rendszerezett írás részei láthatóak, ami arra utal, hogy az írás bölcsője nem Mezopotámiában, hanem a Kárpát-medencében alakult ki. A jelek azonossága a sumér képírással (piktogramok) nem véletlen egybeesés, hanem egyértelmű kulturális folytonosságra mutat, ami a közvetlen átvitelt bizonyítja. Azt, hogy a későbbi mezopotámiai civilizációk alapkövei egy korábbi, a Kárpát-medencéből kiinduló kultúrából származnak.

Az úgynevezett „Dzsemdet Naszr-kori népek”, amelyeket nevezhetünk „Erdély”-ieknek, a Kárpát-medencéből vándoroltak ki, és spirituális ismereteik mellett magukkal vitték az írás tudományát is. Ezzel a tettükkel egy magasszintű kultúrát hoztak létre úgy a Közel-Keleten, mint Kréta szigetén.

Ez a kirajzás az egyik legfontosabb láncszem az emberi civilizáció fejlődésében, és azt bizonyítja, hogy a tudás, amelynek az írás csak a következménye, időben elsőnek nem az úgynevezett folyamközben, hanem a Kárpát-medencében született. Pontosabban, Erdély földjén.

A víz életet ad. Erdély földje pedig folyamköz, több bővizű folyónak a köze.

Tehát jó, ha figyelünk a Nyelvünkre.

Eredet – Eredély – Erdély!

Igen! A tudás, az írás és a jelek rendszere e tájról indult útjára, az itt élő eleink ajándékozták a világnak. Becses ajándék ez, adassék tisztelet Nekik!

A Jóisten áldásával.

Hosszú Zoltán.