És mi van, ha valami himbilimbizik a lába közében? Tisztelt Olvasó!

Végre! Oly nagy kő esett le szívemről. Mindig is tudtam, hogy ott kint, a magosságos és fényességes Bruxsellesben nagyon is komoly dolgokkal foglalkoznak Európa honatyái és honanyái... ööö, bocsánat, honszemélyei.

Először is az emberiséget évszázadok óta sújtó probléma végére tettek pontot az uborkagörbület szabályozásával, majd gondoskodtak a házi sertések vágásig visszalévő hasznos időtöltéséről, aztán kiötölték az európai honpolgárok életét nap mint nap megkeserítő, teljesen indokolatlan adatvédelmi szabályozást. (A techcégek így is lopják az adatainkat)

Most pedig az európaiak hatalmas tömegét izgató és érintő kérdés került bölcs tekintetük fényességes fókuszába, amely nélkül, nem is értem, az emberiség hogyan tudta átvészelni az eddig eltelt párszázezer évet.

A napokban tárgyalják az Unió területét az LMBTQHGFTZXYVZ stb. szabadság zónájává nyilvánító határozatot. Bravó! Hál’ Istennek, már minden problémát sikerült magunk mögött tudni, és nem maradt más, mint gyakorló elmebetegeket, gyógykezelés helyett, mindenféle szabadságjogokkal ruházzanak fel és ünnepeljenek.

Azt nem tudom, az általuk oly hőn szeretett és vágyott muzulmán bevándorlók mit is fognak szólni, ha a legközelebbi fickenficken során kiderül, hogy az általuk kiszemeltnek valami himbilimbizik a lába közében? Ők ugyanis olyan régi népszokásoknak hódolnak, amelyek szerint a fenti betűszó képviselőjét délben a piactéren nyilvánosan megkövezik, netán a negyedik emeletről lehajítják.

Mondjuk, nekem mindegy, egy érdekel csak, kötelezővé ne tegyék!