Evolúciós zsákutcába futottunk! ‒ Ki generálja a térerőt és ki generálja a pénzt? ‒ Pokol, Boros, Pellionisz ‒ Tallián Hedvig kínálata
- dombi52
- 3 nappal ezelőtt
- 5 perc olvasás
Kérdésem-hozzászólásom Pokol prof alábbi posztjához: Ki generálja a térerőt és ki a pénzt? Miért hagyjuk nekik? (T. H.)
A poszt
Evolúciós zsákutcába futottunk!
A kibertéri világba való átcsúszásunk után a sokmilliós közvetlen emberi kommunikáció feleslegessé tette a kormányhatalom megszerzésére a fárasztó pártépítést és annak vezéreként évek alatti előrehaladással a sikert, és egyszemélyes attrakcióval is kormányfővé/államfővé lehet válni, ahogy 2019-ben Zelenszkij mutatta, 2020-ban a szlovákoknál az influenszer Igor Matovic, vagy még előttünk, az USA-ban, 2015-ben a politikai outsider Trump elnökké válása is példázta ezt, és most Magyar Péter nálunk.
Trump ügyes volt, és elnökké válva a republikánusok egyik szárnyát a MAGA-t megszerezve és élükre állva; de a komikusként népszerű lett ukrán Zelenszkij a 73 %-kal győztessége után 2022-re 26%-kal már a bukás előtt állt, és csak Putyin támadása mentette meg; és a szlovák influenszer-miniszterelnök Matovics reggeltől-estig facebookozva kormányzás helyett, csak egy évig húzta, majd átadta helyét egy koalíciós társának (miközben nyilvánosan tömeggyilkosnak nevezte előtte a facebookon), de egy év múlva így is csődbe kormányzásuk.
Most itt áll előttünk a hazai verziójuk, Magyar Péter kormányfővé válása, egyszemélyes választási attrakciója után,
és a lasszóval összeszedett 16 minisztere közül tíz még nem látott belülről előtte minisztériumot, személyesen nem ismert néhányat közülük, és a kormányzás helyett most már hetek óta showműsort ad elő Karmelita-idegenvezetőként, minisztériumok átadásának álcázva gyalázva a régi kormány minisztereit („szégyelljék magukat a kormányzásukért!”),
és legutóbb a „kegyelmi ügyként” kreált politikai botrányt felmelegítve tombol a médiában, noha ez az ügy ténylegesen nem is volt, hanem csak egy Orbán-kormány által korábban elkövetett baki az államfő esetében egy legitimen és alkotmányosan megadott egyik kegyelmezése után.
Most ez napokig újra lehetővé teszi az érdemi kormányzás elől az elmenekülést, a miniszterek alá meg el lehet kezdeni a sok-sok államtitkárhelyettes lasszózását, és végül a tárcavezetők a toalettjüket is gond nélkül meg tudják majd találni az épületekben, ami nagyon fontos előfeltétel a nyugodt munkához.
Látni kell, hogy a kibertérbe sokmilliós átözönlésünk után tendenciájában a már kb. 150 éve létező politikai pártok közvetítése a közvéleményhez és a választásokhoz feleslegessé válik, mi most csak ezt tapasztaltuk meg. Ám az egyszemélyes attrakcióval a közösségi média influenszereinek támogatásával elnyert kormányhatalom után ott áll a Messiásként ajnározott kormányfő a kormányzáshoz szükséges 200-300 fős összeszokott kormányzási segédcsapatok nélkül.
Lehet facebookozni reggeltől-estig, ahogy a szlovák Matovics miniszetelnök tette győzelme után 2020-tól gyors bukásig, vagy hetente a Karmelita luxusával hergelni a szegény népet a saját példánk szerint, de a kormányzati gondok csak előtörnek, és kiderül, hogy a Messiás-miniszterelnök, hogy úgy mondjam, „kormányzatilag meztelen”. Szélhámoskodása csak egy ideig tartható.
De végül is ő is csak egy áldozat, ő csak élt a lehetőséggel, és a kibertéri poszt-párti demokrácia ezt lehetővé tette. Kormányra kerülhetsz egyszemélyes attrakcióként is, de kormányzó gárda nélkül. A kormányra juttató influenszereket nem teheted be minisztereknek, államtitkároknak, és a győzelem után strukturálisan kikényszerített szélhámoskodásod csak egy mentőöv fuldoklásod közben. (Szegény miniszterelnökünk!)
Ám ha ez már így marad ‒ és a kibertérre átköltözött élet ezt valószínűsíti ‒, akkor
saját érdekünkben újra kell gondolni a kormányformánk átalakítási lehetőségeit.
Jelenlegi parlamentáris kormányformánk a legkevésbé kompatibilis ezzel, hisz itt a választási győztesnek egyből egy 80 fős kormánygárdát kell kiállítani, a minisztereket, államtitkárokat és államtitkárhelyetteseket összevéve. De
egy prezidenciális kormányformába áttérve, ahogy az USA-ban van, vagy csak egy francia fél-prezidencializmusra, jobb helyzetet adna a jövőben.
Lényeg tehát, hogy az eddigi premisszáinkat e téren újra kell gondolni.
A válasz
Újabb Pokol-poszt
A pluralista többpártrendszer eddigi kiüresítési kísérletei
Most, hogy a szabad véleménynyilvánítás pártok általi szervezésének egésze látszik válságba kerülni a kibertéri platformok közösségi médiáira felköltözött ‒ sokmillió résztvevő közvetlen kommunikációs összekötései által a facebookon, youtube-on, Instagramon stb. ‒,
érdemes feltenni a kérdést, hogy az elmúlt évtizedekben milyen kihívások érték ezt a többpárti közvetítést az államhatalom irányában?
Megszüntetni ugyan nem tudták ezt a demokrácia keretei között, de hatalmának egy részét át tudták venni.
Az 1970-es évektől két ilyen nagy kiüresítési kísérlet volt Nyugat-Európa államaiban, az egyiket a neokorporatizmus jelentette, a másikat a civil szervezetek, NGO-k hatalomeltérítése.
A neorkorporatizmus főként az 1960-as évek végétől az 1980-as évek közepéig volt erős a skandináv államokban, Németországban, Svájcban, illetve Ausztriában. Itt a jóléti állam békéje letompította korábbi ideológiai szembenállásokat a pártok között, és inkább csak a balos és a jobbos lózungokat hangoztatták a választási kampányok során, de
a folyamatos állami döntések részleteit ráhagyták az egyes szakmák és területek érdekképviseleti szerveire, a szakszervezetekre és a gyáriparos szövetségekre, hogy tágyalják ők ki maguk ezeket. Amíg ez a szociális béke létezett, addig a többpártrendszer a választások során csak a fennálló kormánnyal szembeni elégedetlenséget vezette le kormányváltással, de zömmel minden ment tovább.
Amikor azonban nagy alapkérdések merültek fel, pl. migráció, munkanélküliség, zöldpolitika és ennek drámai következményei a mezőgazdaságra, iparra, akkor
gyorsan vége lett ennek, és a pártok egymássál összefeszülve visszavették a teljes államhatalmat a korporativistáktól.
A másik jelzett átvétel a pártoktól
a civilszervezetek és az NGO-k által jött létre
az egész törvényhozás háttérbe szorítási törekvések folyamán az 1980-as évektől, és
az alkotmányos alapjogok alkotmánybírásági döntéseivel igyekeztek az államhatalmat meghatározni.
Ez ma is virulens, és ezt mint a demokrácia jogállami feljavításának narratíváját méltatják az ebben érdekelt hatalmi csoportok. (Vagyis, akik a választások útján tömegek támogatása híján nem tudnák meghatározni a törvényhozás révén az államot.)
E kettő azonban csak részben tolta és tolja félre a sokmilliós választó tömegek többpártrendszerét.
Ezzel szemben a kb. 2015-re tömegessé vált kibertéri közösségi médiák közvetlen kommunikációs összekötése ‒ napjainkra a nyugati világ országaiban a teljes társadalom 60-70%-os ezeken részvételével napi több órán át, de a fiatalok esetében 95% ez a szám. Ez
a sokmilliós közvetlen kommunikációs összekapcsolódás egyszerűen funkciótlanná teszi a korábbi pártok általi közvéleleményformálást és választói közönségek szervezését.
Influenszerek többszázezres eléréssel egy-egy népvezéri ambícióval és jó kommunikáló képességekkel rendelkező figurát maguk elé fogva hetek alatt kormánybuktató erővé tudják tenni mindenféle párttámogatás nélkül is. Ez tehát
az egész többpártrendszert a múlt relikviái közé tolhatja át.
Háttérkép
A friss Háttérképben Boros Imre kiváló közgazdasági alapösszefüggéseket magyaráz, a jelen helyzetre ültetve.
Hozzászólásban pedig két helyütt
Pellionisz prof is felbukkan.
Íme:
1.
Manfred Weber ugyanazon logika szerint, Németország "utolsó pillanatában" tette a nyakunkra MP-t "he is the future" jeligével, ahogy Hitler az összeomlást már látva az utolsó pillanatban (164 nappal az összeomlás előtt) a nyakunkra tette Szálasit. (Pont azért, mert Horthynak egy "mozgástere" nyílt meg egy KIUGRÁSRA).
Máris a választás után (május 7.) látjuk a német SPARTA 2.O hadigépezet programját, ahol a "német Európa" saját hatáskörébe vette az oroszok elleni újabb revans katonai gépezetét.
Ezzel azonban KETTÉTÖRTE a jelenleg fennálló Ny.-Európát, mivel az EU kezéből kivette az "EU birodalmi hadseregének" (a megosztottság miatt) halvaszületett gondolatát ‒ és behelyettesítette a revansizmusba a történelem bukott német náci modelljét. Az "EU-hadsereg" nem sikerülhet, mert a "Német hadsereg" átvette ezt a katonai szerepet ‒ ám a bukott német modell nemcsak azért nem működhet, mert most egy atomfegyver NÉLKÜLI német hadsereg nézne szembe a világ legerősebb (orosz) atomhatalmával (és Kína mögöttük...) ‒, hanem azért sem, mert
TRIVIÁLIS, HOGY ENERGIA NÉLKÜL MÉG NÉMETORSZÁG SEM KÉPES HÁBORÚZNI.
2.
És ha Sorosék azért erősítették fel a forintot, mert brutális gyengülésre (és inflációra) spekulálnak, hogy SHORTOLJÁK a HUF-ot???
most kölcsönvesz vagy elad forintot,
eurót vesz belőle,
később olcsóbbá vált forinttal visszavásárolja a HUF-ot,
a különbség a nyeresége.
Ilyen "shortolással" lehet egy óriásit kaszálni (ahogy majdnem bedöntötték az angol fontot is), majd később egy újabb hatalmasat kaszálnak az EUR bevezetésével.
