Falath Zsuzsanna és Patrubány Miklós beszéde a Pozsonyi csata emlékünnepén

907.07.07. napja a legújabb kori magyar nemzet és állama születésének napja – mondta ünnepi beszédében a Pozsonyi csata emlékünnepén Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke.

A Pozsonyi csatában egyesültek az Árpád nagyfejedelem vezetésével tizenkét évvel korábban a Kárpát-medencébe visszatérő szabír-magyarok és onogurok, az akkor már a Kárpát-medencében évszázadok óta itt élő székelyekkel, jászokkal, hunokkal, palócokkal. A Pozsonyi diadalt együtt vívták ki, a hős Árpád nagyfejedelem vezénylete alatt. Ebben a véres honvédő háborúban született meg a legújabb kori magyar nemzet és állama. 

Az MVSZ elnökének beszéde itt hallgatható meg:

Videó: Cserép Anikó

Fotó: Sz. Koncz Krisztina 

---

Falath Zsuzsanna, a Magyarok Világszövetsége Stratégiai Bizottsága tagjának személyében egy Pozsonyban élő magyar is emlékbeszédet mondott a Pozsonyi csata 1118. évfordulóján.

Íme a beszéd szövege:

Mélyen tisztelt hölgyeim, uraim, drága magyar testvéreim!

Augsburg, Lech mezeje, Muhi, Mohács, Világos. Nemzeti traumáink- vesztes csatáink. Több száz éve próbálják ellenségeink belénk sulykolni, hogy a magyarok az elejétől fogva egy vesztésre- vereségre ítélt nép. Pedig pont az ellenkezője igaz. És hol a bizonyíték? Talán itt, talán az én szerény személyem is. Bárhogy is irtsanak, bárhogy is pusztítsanak, a magyarság életereje mindig újra és újra kisarjad. Tíz évvel ezelőtt még nem tudtam volna elmondani magyarul ezeket a szavakat. De a vér nem válik vízzé. Kinek szívében akár egyetlen egy csepp magyar vér leledzik, megvan a nagy esélye annak, hogy visszatér ősi gyökereihez és újult erővel indul a harcba a magyar öntudat, a magyar haza építésére.

907- történelmünk egyik legfényesebb csillaga ez az évszám. Sokan lekicsinylik, sokan kétségbe vonják, hogy sorsdöntő esemény történt ebben az évben. Pedig bizonyítani egyszerű. Már csak az a tény, hogy a győztes csata után, ahol az akkori Európa egyik legnagyobb seregét állították ki ellenünk, ezt tönkre zúzva, újabb területeket elfoglalva, 1030-ig többé-kevésbé békességben élhettünk és addig az évig nem kellett tartanunk a németektől.

Nem szeretnék történelmi előadást tartani erről a nagyszerű eseményről, hanem inkább arra a párhuzamra hívnám fel minden magyar figyelmét, mint amit az előbbiekben ecseteltem, vesztes csatáinkkal kapcsolatban. Elérkezett az idő, hogy önérzetünkön, történelmi szemléletünkben egy teljes paradigma váltást eszközöljünk- hogy többé szomszédaink és más európai nemzetek ne úgy nézzenek, ne úgy lássanak minket, mint akik csak vesztes csatáikat mélabúsan, bár büszkén ünnepelik. Ha meg akarunk maradni, ha tovább akarunk fejlődni, ha vannak ambícióink, akár a Trianonra gondolván, akkor a lelkünket kell felvértezni, megerősíteni.

907 volt az első lépés, amikor nemet tudtunk mondani arra a parancsra, amit a minket gyűlölő nagyon sok mindenben alacsonyabb, erkölcsi szinten álló népek vezetői nekünk szegeztek: „decretum... ugros eliminandos esse“, azaz „elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak.” Nemcsak, hogy tudtunk nemet mondani, hanem diadalmas győzedelmes csatában tönkre vertük az ellenünk induló seregeket. Őseink ösztönösen is megérezték, hogy ez egy sorsdöntő csata. Megmutattuk az akkor európai hatalmaknak, hogy nem hagyjuk magunkat sem megfélemlíteni, sem kiirtani. Ez az egészséges ösztönünk sok száz éven keresztül védett meg minket az ellenünk törőktől. Számos háborúban, csatában mutatták meg a magyarok szívük bátorságát, zseniális hadművészetüket és az élni akarás, elszántságát. Nagyszerű Árpád-házi királyaink, számos győztes csatával erősítették meg a magyar birodalmat és még a tatárjárás után is, az országépítés után újra megillette Magyarországot a birodalmi státus. Vegyes házi királyaink szintén bebizonyították, hogy Magyarország egy megkerülhetetlen európai birodalom, akivel nem érdemes újat húzni. Hunyadi János 1456-ban Nándorfehérvárnál hosszú évtizedekre megállította a törököket, azáltal megvédve Európát az iszlám hódítástól. Ezután még egy rövid ideig- Mátyás haláláig- megadatott nekünk magyaroknak, hogy az ősi virtus, a szakralitással átitatott társadalmunk és nagyszerű fajunk minősége megőrzött minket a vérzivatarosabb évszázadaink számára.

Mohács után egyenes út vezetett nemzetünk megtöréséhez. Bár voltak csodálatos fellángolásaink, harcaink, győzedelmes csatáink, az ármány és túlerő megtörte gerincünket. A Habsburg megszállás nemcsak vérveszteséget okozott népünknek, hanem az idegen erkölcs mételye megfertőzte agyunkat, szívünket és eltántorított hitünktől. Attól a hittől, ami minket különlegessé tett Európában. A szkíta magyar erkölcsből kisarjadó kereszténységünk volt záloga hosszú és dicső megmaradásunknak.

Mostanság csak halvány árnyékai vagyunk őseinkhez képest. Ha nem fogadjuk el őseink örökségét, buzgó hitét, erkölcsiségét, bátorságát és a hazáért érzett életünket is bármikor való feláldozását, akkor nem vagyunk méltó örökösei elődeinknek. Kezünkben a lehetőség. Én, mint egy felvidéki, nagyszombati (aki Pozsonyból utazott ide) mondom el most itt mindenkinek: tisztítsuk meg szívünket, engedjük belé őseink emlékét és tiszteletét, tisztítsuk meg nyelvünket, próbáljunk a lehető legszebben beszélni, fogalmazni. Ne féljünk kimondani, hogy egy hazánk van- a Kárpátok övezte magyar haza. Főleg győztes csatáinkról emlékezzünk meg. Ha mindezeket nem tesszük meg, nem vagyunk méltók, hogy Attila vagy Árpád népének nevezzük magunkat. Nemzetünk nagyjai nagyszerű cselekedetei, legyenek mindig a szemünk előtt. Őseink tisztelete adjon erőt mindnyájunk számára, hogy vihar vert szegény Magyarországunkat újból fel tudjuk emelni. A Jó Isten adjon hitet és erőt, hogy újból naggyá és dicsővé tegyük országunkat. Elszántságunk vezéreljen, hogy méltók tudjunk lenni Árpád apánkhoz, ki fiai életét is feláldozta a pozsonyi csatában.

Magyar testvéreim! Sok feladat vár ránk, minden magyarra széles e világon. Most fog eldőlni jövünk ezen ismérvek révén, amiket korábban említettem. Ha sürgősen nem erősítjük meg hitünket, lelkünket és akár testünk épségét, nem töltekezünk fel őseink bátorságával, akkor lehet, hogy a mi generációnk alatt összeomlik országunk és nemzetünk. Ezért szívből kérek minden magyart, hogy ezután próbáljon minden gondolatával, tettével a nemzet érdekében tenni. A jövőbe vetett hittel bátorítsa nemzettársát. Bár számban kevésnek érezzük magunkat, de ha mindannyiunkból őszinte hazafi válik, akkor nincs mitől félnünk.

És most, kedves hölgyeim és uraim, beszédemet zárván szívből kérek meg ismételten mindenkit, hogy közösen emeljük fel fejünket és életünk hátralevő részében, próbáljunk meg napról napra jobb magyarokká válni. Így tudunk majd megfelelni azon sok-sok millió magyar emlékének, akik hazájukat szeretve haltak hősi halált történelmünk folyamán, feláldozván életüket, ezért a megszentelt magyar földért. És ehhez nem kell más, csak higgyünk egy Istenben, higgyünk egy hazában, higgyünk egy isteni örök igazságban és higgyünk Magyarország feltámadásában!

Isten minket úgy segéljen! 

Falath Zsuzsanna beszéde itt tekinthető meg:

Videó: Cserép Anikó

Dr. Pócs Alfréd, a Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagja lelkes és lelkesítő beszédet mondott a Pozsonyi csata évfordulójának szentelt megemlékezésen, Budapesten.

A beszéd itt tekinthető meg:

MVSZ Sajtószolgálat