Fjodor Lukjanov: Putyin a héten a Közel-Keleten járt. Itt van, hogy miért is fontos ez
A VILAG HELYZETE cikke
Az orosz elnök az Egyesült Arab Emírségekbe és Szaúd-Arábiába utazott, de nem azért, hogy élvezze a téli napsütést.
Fjodor Lukjanov, a Russia in Global Affairs főszerkesztője, a Kül- és Védelempolitikai Tanács elnökségének elnöke, a Valdai Nemzetközi Vitaklub kutatási igazgatója. Erről írt cikkét lefordítottam számotokra. (VilagHelyzete)
Vlagyimir Putyin orosz elnök szaúd-arábiai és egyesült arab emírségekbeli útja, amelyet rögtön követett iráni kollégájának moszkvai látogatása, emlékeztetett minket arra, hogy a Perzsa-öböl milyen fontosságra tett szert a nemzetközi ügyekben és különösen az orosz külpolitikában. Nem arról van szó, hogy a régiót korábban figyelmen kívül hagyták volna; mindig is volt okunk arra, hogy szemmel tartsuk. De ezek főként a természeti erőforrásokkal kapcsolatos kérdések és az azok ellenőrzéséért folytatott geopolitikai harc miatt voltak így.
A nemzetközi rendszer szerkezete megváltozott.
Először is, az úgynevezett "középhatalmak" – és az általam említett országok mind ebbe a kategóriába tartoznak – sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint 10-15 évvel ezelőtt és ez a befolyás a nagy országok rovására növekszik.
Másodszor,
a regionális politikát egyre inkább a regionális erők mozgatják, még akkor is, ha ez egy olyan terület, ahol a főbb külföldi érdekek találkoznak.
Az Öböl-államoknak számos közös ügyük van és szinte mindegyikük elsődleges fontosságú Oroszország számára. Az olajpiacok kezelése magától értetődő. Az OPEC+ meglepően ellenállónak bizonyult a globális katonai és politikai zavarokkal szemben. A klubon belüli feszültségek egyre nőnek, de eddig sikerült kompromisszumot találni. Ennek jelentőségét Oroszország számára, mind gazdasági (jövedelem), mind politikai (a globális folyamatokra gyakorolt befolyás) szempontból aligha lehet túlbecsülni.
A pénzkérdés nemcsak az olajárak szabályozásáról szól, hanem a gazdag arab monarchiákkal való együttműködésről is.
Érdeklődéssel figyelik a nyugati jelenlét alól felszabaduló orosz piac nyújtotta lehetőségeket és tanulmányozzák az USA és Európa által bevezetett korlátozások megkerülésének módjait.
Természetesen senki sem akarja, hogy Washington büntetőintézkedéseinek legyen kitéve, hiszen az USA-nak bőven van eszköze arra, hogy sértse régi arab partnerei érdekeit. Ezért az óvatosság, sőt a rendkívüli óvatosság.
A globális változások tükrében azonban a korábban szigorúan a blokkfegyelemhez ragaszkodó államok sokkal önállóbb magatartást kezdtek tanúsítani.
A szaúdi vezetés és Joe Biden amerikai elnök kormánya közötti feszült viszony jól ismert. És ez nem csak Jamal Khashoggi újságíró tragikus története vagy a jogokkal és demokráciával kapcsolatos retorika miatt van így.
Rijád egyértelműen felfogta a globális váltásokat és drámaian feszegette a határokat. Nem tűntek el teljesen, de kétségtelenül kiszélesedtek. Az USA-nak pedig ezt némi vonakodással kell elfogadnia. A korábban alárendelt helyzetben lévő országok számára nagy lehetőség kínálkozik arra, hogy megváltoztassák helyzetüket, és kivonják magukat hosszú távú patrónusuk alól.
Oroszország és az Öböl-államok közös témája a közel-keleti helyzet.
Általánosságban elmondható, hogy
Moszkva komoly visszatérése a térségbe a 2015-ös szíriai hadművelettel kezdődött, amikor az orosz beavatkozás megváltoztatta az események menetét. Ekkor a vezető országok, élükön Szaúd-Arábiával, először látták Oroszországot valóban jelentős szereplőként. Ezt követően kezdődött a valódi együttműködés.
Ma a térség egy újabb gázai katasztrófa szemtanúja, amelynek kimenetele ellentmondásos lehet.
Egyrészt azt mutatja, hogy a palesztin kérdés milyen zsákutcába vezetett mindenkit. Másrészt lehet, hogy egyáltalán nem lesz alapvető változás. Egy dologban mindenki egyetért, mégpedig abban, hogy új regionális szerveződésre van szükség.
Mindenkinek más és más törekvései vannak, de senkinek sincs kész receptje. Ebben az értelemben minden fél – nemcsak az érdekeltek, hanem azok is, akiknek van némi befolyásuk – részvétele nélkülözhetetlen.
Oroszország számára természetesen az ukrajnai konfliktus az elsődleges kérdés. Furcsa módon a Perzsa-öböl menti államokról kiderült, hogy meglehetősen szorosan kapcsolódnak hozzá.
Az Iránnal való katonai és technikai együttműködés, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Katar csendes diplomáciája a konkrét kérdések megoldására, valamint a szubrégió általános függetlensége jelenleg nagyobb szerepet játszik, mint azt két évvel ezelőtt bárki is gondolta volna.
Az orosz politika és diplomácia újjászerveződik.
Most, hogy a Nyugat eltűnt az orosz külpolitikai palettáról (nincs más, csak konfrontáció ebbe az irányba), új szálak alakulnak ki, néha egészen spontán módon. Az Öböl esetében azonban érdemes pillérként kezelni. És nem csak azért, mert jól ellátott.
Oroszország nemzetközi tevékenységei még nem találták meg az új egyensúlyt. Egyértelmű, hogy Kína már csak mérete és globális szerepe miatt is kiemelkedik.
De éppen ezért különösen fontos minden hatékony eszköz az egyensúly megteremtésére. Kelet- és Dél-Ázsiában vannak más hatalmak is, de közöttük és Peking között van egyfajta rivalizálás.
Nyugat-Ázsia gazdag és befolyásos államai, különösen az Öböl menti monarchiák azonban ellensúlyt jelentenek a konfrontáció terhei nélkül.
Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek egyébként nem túl jó viszonyt ápolnak egymással. De mindhárman csatlakoznak a BRICS+-hoz a jövő hónapban, és ez jelentős változást jelent.
A nemzetközi szervezet ígéretes típusa nem a hasonlóan gondolkodók klubja, hanem azok összejövetele, akik különböző módon befolyásolhatják a fontos folyamatokat, és megegyeznek e befolyás egyenlő súlyában. Ez nem könnyű, viszont hatékony.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírójaForrás és eredeti cikk címe: Fyodor Lukyanov: Putin visited the Middle East this week. Here’s why it is important
