Fogyóban Ukrajna támogatása – Blinken fegyverneppernek állt

–

„Tudják, kik öröklik majd a Földet? A fegyverkereskedők. A többieket túlságosan leköti egymás meggyilkolása.” – idézet a Fegyvernepper c. filmből.

Az Egyesült Államok „nagyon-nagyon hamarosan” új segélyt nyújt Ukrajnának – jelentette be néhány napja John Kirby, a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának szóvivője a CNN csatornának.

A mintegy 275 millió dollár (276 millió euró) értékű támogatás lényegében a már a helyszínen lévő fegyverrendszerek lőszerrel való ellátásából áll. A csomagban különös figyelmet fordítanak majd a HIMARS rakétarendszerekre.

A probléma ugyanaz, mint amiről már korábban írtunk. Ukrajna túl gyorsan használja el ezeket az eszközöket a háború során ahhoz képest, ahogy a jelenlegi nyugati hadiipar képes ezeket előállítani.

A „lőszerhiány” pedig katasztrofális következményekkel járhat az ukránok részére, akik ezen eszközök nélkül nem tudnak eredményeket elérni az oroszokkal szemben.

Miután nyolc hónapig Washington és más NATO-tagállamok több milliárd dollárnyi fegyvert és egyéb katonai felszerelést öntöttek Ukrajnába, a proxy-háború kimerítette a szövetségesek fegyverkészleteit – írja az Associated Press.

„A szövetségesek arra számítanak, hogy a háború még hónapokig, talán évekig is folytatódni fog, mindkét fél gyorsan elhasználja a fegyverkészleteket. A győzelem azon múlhat, hogy ki bírja tovább" – áll a jelentésben.

Lloyd Austin, a Pentagon vezetője azt mondta, hogy a nyugati politika célja Oroszország "meggyengítése". Ez a proxy háború és a „kimerülés stratégiája” nagyrészt kiürítette mind a nagy, mind a kis NATO-tagok fegyverkészleteit. E nemzetek megkezdték a termelés fokozását hadiipari komplexumaikban. Néhány ország az összes szovjet időszakban beszerzett harceszközét elküldte Kijevbe, és most az amerikai fegyveripartól várják a pótlást. Ezt azonban a legtöbb elemző teljes kudarcként értelmezi.

Tallinn a védelmi költségvetésének mintegy harmadát fizette ki eddig Ukrajnának. A balti állam, amelynek 183 mérföldes határa van Oroszországgal, nemrég egy 42,5 százalékos katonai költségvetés-emelést fogadott el a készletek feltöltése érdekében. Az ukrajnai háború fegyverekkel való ellátása "felégeti [a] lőszertartalékot. Egyszerűen átégeti" – mondta az AP-nek Dovilė Šakalienė, a litván parlament egyik tagja. "Most ott tartunk, hogy a fegyvereink közül csak a legszükségesebbet tartottuk magunknál".

A berlini védelmi minisztérium szerint "a Bundeswehr készletei korlátozottak. Csakúgy, mint más európai országokban".

Christine Lambrecht szociáldemokrata védelmi miniszer világossá tette: határaik végéhez értek, ha fent akarják tartani a Bundeswehr védelmi képességeit, több fegyvert már nem tudnak nélkülözni.

Az AP jelentése idézi a németországi székhelyű Kiel Intézet elemzését, amelyből kiderül, hogy

"Norvégia tüzérségi eszközeinek több mint 45%-át, Szlovénia a harckocsiállományának közel 40%-át, Csehország pedig sorozatvetőinek mintegy 33%-át küldte már Ukrajnába".

A közelmúltban Brüsszelben tartott NATO védelmi miniszteri találkozón Austin arra kérte a szövetség tagjait, hogy "ássanak mélyebbre és biztosítsanak további képességeket" Ukrajnának.

Oroszország "stratégiai vereségét” várva Washington több mint 67 milliárd dollárt ígért Kijev háborús erőfeszítéseihez. Ez az összeg nagyobb, mint Moszkva teljes 2021-es katonai költségvetése. Ha valaki a háború gyors befejezését várta és nem értette a front jelenlegi helyzetét, annak magyarázatul szolgálhat az a tény, hogy ha a mostani gyorsított eljárás során odaítélt pénzt megkapják, akkor

Ukrajna az idei évi orosz védelmi költségvetésnél majd kétszer nagyobb összeget kap a háborús erőfeszítéseinek támogatására a szövetségeseitől.

Oroszország 2021-ben a világon csak az ötödik helyen állt a katonai kiadások tekintetében, 65,9 milliárd dollárral. A GDP-arányos katonai kiadások tekintetében mindig is az élen járt. Oroszország katonai kiadásai a 2022-ben már a GDP 4,1%-át tették ki, és a 10 legtöbbet költő nemzet között csak Szaúd-Arábia előzte meg, amelynek katonai kiadásait a GDP 6,6%-ra becsülték. Az orosz hadseregre csaknem 5 ezermilliárd rubel (mintegy 84 milliárd dollár) jut, ez a költségvetés második legnagyobb tétele lehet a különböző szociális programok után.

A beszámolók szerint a kongresszus mindkét pártjának képviselői újabb hatalmas segélycsomagot terveznek Ukrajnának, amely állítólag legalább 50 milliárd dollárba kerülne, ezáltal pedig a háborúra fordított amerikai összkiadás értéke több mint 115 milliárd dollárra emelkedne.

Az Ukrajnának nyújtott amerikai direkt jellegű katonai segélyek a háború kezdete óta összesen több mint 17,5 milliárd dollárt tesznek ki. A CBS állítása szerint a leszállított fegyverek 60-70%-a soha nem jut el a frontvonalra. A proxy háború Washington általi masszív finanszírozása miatt az amerikai tüzérségi készletek állítólag „kényelmetlenül alacsonyak" lettek. A Pentagon azonban nem hajlandó adatokat szolgáltatni a készleteiről.

„A washingtoni székhelyű Stimson Center kutatócsoport becslése szerint az ukrajnai háború miatt az USA Javelin páncéltörő fegyverek készletei akár egyharmaddal, a Stinger rakétakészletek pedig 25%-kal csökkentek. A tüzérségi készletekre is nyomást gyakorolt a háború, mivel az Egyesült Államok által gyártott M777-es tarackot már nem gyártják" – áll az AP jelentésében.

Mielőtt védelmi miniszter lett, Austin a Raytheon igazgatótanácsában ült. A Stingereket a Raytheon, a Javelineket a Raytheon és a Lockheed Martin közösen gyártja. A múlt hónapban a német parlament költségvetési bizottsága jóváhagyott egy 560 millió eurós (548 millió dolláros) szerződést a Raytheon által gyártott 600, haditengerészeti célokra használható irányított rakétára. Berlin hosszú távú szerződéseket is kidolgozott a magas minőségű lőszerek és rakéták, köztük a Stingerek beszerzésére is.

Közben pedig – John Kiriakou szerint – Antony Blinken „fegyverneppernek állt” és orosz fegyverek után kutatott Ukrajna számára. Még Ciprust is megkérdezte.

Antony Blinken külügyminiszter nemrég bejelentette, hogy Kolumbiába, Chilébe és Peruba utazik, hogy a "migrációról" tárgyaljon. E bejelentés számomra azért tűnt furcsának, mert nem tartózkodik nagyszámú kolumbiai, chilei vagy perui menekült illegálisan az Egyesült Államokban. Egyik ország sem áll a bevándorlási vita "frontvonalában". A Blinken-útnak így kívülről tekintve semmi értelme sem volt.

Csak miután Blinken visszatért, akkor tudhattuk meg egy katonai kiadványból, hogy miről is szólt az út. Az Army Technology Newsletter arról számolt be, hogy Blinken ígéretet kapott a kolumbiaiaktól arra, hogy segít az ukrán csapatoknak a taposóaknák felszámolásában.

Peruban Pedro Castillo elnök beleegyezett abba, hogy a parlamentben keresztülvigyék Oroszország ukrajnai inváziójának elítélését. Castillo azonban azt elutasította, hogy szankciókat vezessen be Oroszországgal szemben, mert az szerinte a nemzetközi jog megsértését jelentette volna. Ugyanakkor mindkét harcoló felet bírálta, mondván, hogy a háború miatt a gabonaszállítások elmaradása miatt egyes országok éheznek.

A chileiek a maguk részéről örömmel megtettek mindent, amit Blinken kért tőlük.

De ez nem volt minden, amit Blinken el akart érni. Az is érdekelte, hogy felmérje az említett országok birtokában lévő orosz vagy régi szovjet felszereléseket. Ezeket ő el akarja juttatni Ukrajnába, és azt ígéri az adott országoknak, hogy később a legmodernebb amerikai fegyverekre és lőszerekre cserélhetik le őket.

John Kiriakou szerint

„az ukránok problémája az, hogy az amerikai fegyvereket nehéz használni. Kifinomultak és bonyolultak. És egyszerűen nincs idő arra, hogy az amerikaiak kiképezzék az ukránokat a használatukra. A kormányzat szerint jobb ötlet, ha a világ azon országait kérik meg arra, hogy segítsenek, amelyeknek orosz fegyverük van. Blinken megkérte Dél-Afrikát, Finnországot, Kambodzsát, Ruandát, Mexikót, a Kongói Demokratikus Köztársaságot és Ciprust is.”

A kérdés így szólt: Elküldenék-e orosz fegyvereiket Ukrajnába, és cserébe elfogadnának-e később amerikai fegyvereket?

Ciprus nemet mondott, és a példája jól rámutat az egyes országok biztonsági problémáira is. Bárhonnan viszünk el fegyvereket, az felboríthatja az adott térségben létrejött egyensúlyt. Ez pedig azt jelenti, hogy ahelyett, hogy megoldanánk egy problémát, rengeteg új konfliktusnak teremtünk lehetőséget.

A The New York Times szerint a legtöbb ország igent mondott. Ciprus azonban nemet mondott. Görögország és Törökország egyaránt NATO-tag. Ciprus nem. Görögország és Ciprus az Európai Unió tagja. Törökország nem.

Törökország 1974-ben megszállta Ciprust, és azóta is megszállva tartja a sziget északi harmadát. Jelenleg is 33 000 török megszálló katona tartózkodik ott. 1974-ben Henry Kissinger, aki akkor külügyminiszter és nemzetbiztonsági tanácsadó volt, úgy vélte, hogy a harcok megállításának egyetlen módja az, ha mindhárom országgal szemben fegyverembargót vezetnek be.

Görögország tiltakozásul kilépett a NATO-ból. A fegyverembargó nem tartott sokáig. Görögországgal és Törökországgal szemben már 1979-ben feloldották, és Görögország újra csatlakozott a NATO-hoz. Valamilyen soha nem tisztázott okokból a fegyverembargót Cipruson azonban fenntartották – egészen a múlt hónapig. [Az embargó egyik gyakran idézett magyarázata az volt, hogy ez az ENSZ által közvetített ciprusi újraegyesítési törekvéseket támogatja.]

Az azóta eltelt 48 év alatt Ciprus fejlesztette gazdaságát, csatlakozott az Európai Unióhoz, és francia és orosz fegyvereket vásárolt. Most Tony Blinken azt akarja, hogy ezeket az orosz fegyvereket adják át az ukránoknak.

A ciprusi parlament múlt héten „költői kérdést tett fel”: Hol volt az Egyesült Államok az elmúlt 48 évben, miközben mintegy 1510 ciprusi még eltűnt és meghalt a török invázió következtében. Az áldozatok között öt amerikai állampolgár is volt. Tony Blinkennek elmondták, hogy sokkal sürgetőbb problémáik vannak annál, hogy fegyvereket szállítsanak az ukránoknak. Aggódnak a 33 000 török harcoló katona és a naponta megjelenő fenyegető török nyilatkozatok miatt.

A ciprusiak szerint a jövő évi török választások előtt újabb invázió indulhat el a sziget ellen.

John Kiriakou, a CIA egykori terrorelhárító tisztje és a Szenátus Külügyi Kapcsolatok Bizottságának korábbi vezető nyomozója sommásan összegezte véleményét az ügy kapcsán:

„Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy az amerikai külpolitikai intézményrendszer tagjai mindig azt hiszik, hogy ők a legokosabbak a teremben. Lerohanják Afganisztánt? Persze. Lerohanjuk Irakot? Miért ne? Vezessünk proxy-háborút Oroszország ellen? A szabadság védelmében, ugye? De eközben Washington megfélemlíti szövetségeseit Dél-Amerikában, az afrikaiakat a kínaiak karjaiba löki, és 48 éve fegyverembargót tart fenn az Európai Unió egyik tagjával szemben – amíg nem kell neki valami. Valószínűleg soha nem fogják megtanulni a leckét.”

Az én véleményem szerint pedig, miközben sokan Oroszország kimerülését látják abban, hogy más országtól vásárol fegyvereket, el kellene gondolkodni azon is, hogy a nyugat miért is kilincsel más országoknál „orosz fegyverek” után kutatva. Ez is gyengeség.