VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Gyászolnak a matyók – Hajdu-Ráfis János földi pályafutása véget ért



Mezőkövesd gyászban van. Fellobogózták a várost. A Mezőkövesdi Gépmúzeum, mely intézmény nemzetközi hírnevet ért el, elbúcsúzott alapítójától, a legendás matyó Hajdu-Ráfis Jánostól, aki nem sokkal 92.éve betöltése után megfáradt és elvágyakozott az öröklét honába, hátrahagyva egy hatalmas életművet. Szeretett halottunkat a Szent László nagytemplomban ravatalozták fel, melyet zsúfolásig megtöltöttek a gyászolók.

Nagy Csaba tárogatóművész fájdalmasan szép játékával indult a gyászszertartás, mely úrvacsora vétellel zárult.

A polgári búcsúztatót Dr. Fekete Zoltán, Mezőkövesd Város Polgármestere nyitotta meg, aki méltatta azt a 9 évtizedet, amelynek során az emberpróbáló időkben apró lehetőséget sem kapó János bátyánk hogyan küzdötte egyre feljebb magát addig, hogy a nemzetközi életben is elismert gépészmérnök lett, s hatalmas Mezőgazdasági Gépmúzeumot hozott létre. Ebből a hatalmas – időt és teret felölelő – életműből emelt ki néhány jellegzetes motívumot a polgármester, nem megfeledkezve a mind népszerűbbé és elismertebbé váló Hajdu-Ráfis János kitüntetéseiről, de mint mondta: a legnagyobb elismerés számára az volt, ha valakinek segíthetett, ha visszajöttek segítségért a legtávolabbi tájegységről is.

A polgármester után Szíki Károly színművész lépett a mikrofonhoz, aki Pázmándy László kövesdi költőnek erre az alkalomra írott eposz-szerű költeményét tolmácsolta.

A templomi ceremónia után a koporsót traktorok felvezetésével szállították a temetőbe. Hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a legendás hírű, szeretetben és segítségben élő kiváló matyó embert, akinek sírját elárasztották a csak fehér virágokból készített koszorúk és csokrok.

A Csirmaz István által koordinált búcsúszertartás a Múzeum udvarán élt véget, a temetőből érkező emberek megszólaltatták a legendás Hajdu-Ráfis Trianon harangot, majd a Csirmaz-féle pálinka koccintásával fogadalmat tettek arra, hogy semmi nem ért véget, minden csak most kezdődik el.

A Teremtő vezessen téged János bátyánk a Fények útján!


(Sz. K.)



  Pázmándy László:  Búcsú Hajdú-Ráfis Jánostól


Ágyadnál ültem, búcsúzás ideje volt,

Kint hűvös április és borús égbolt.

A könnyekkel kísért, vesztett reményben,