Gyimóthy Béla: A jó kenyér becsülete

Ez a kép nem a háború alatt vagy utána készült, hanem 1977. Nagyszombatján. Az emberek nem azért állnak sorba, mert nem lehetett kenyeret kapni. A Közértek tele voltak úgynevezett „gyári” kenyérrel. A csillaghegyi kenyér azonban fogalom volt!!! Ezért a kenyérért a város túlsó végéről is képesek voltak idejönni az emberek. Nagyon nagy valószínűséggel én is éppen ott állok a sorban. A fával fűtött, épített kemence az udvarház hátsó részében volt. A frissen kisült kenyereket kocsival tolták ki az utcai fronton lévő üzletbe (az üres kocsi látható a járda mellett), s pillanatok alatt elkapkodtak őket. A rendszerváltás után ez is, mint sok minden más tönkrement (tönkretették). Az üzletben ma egy órásműhely van, a ház hátsó részét, ahol a kemence volt, régen lebontották. Azonban az egyik alkalmazott pék (bizonyos Lehmann nevezetű) saját pékséget alapított az óbudai vasútállomás közelében. Ő őrizte meg egyedül a csillaghegyi kenyér „titkát”, s ma már a fia süti. Én már a hét elején félretetettem vele a mai kenyerünket, mert nem bírnék már végigállni hajnalban egy hosszú sort. Kérésemre húsvéti kalácsot és kuglófot is sütött nekem…

Kelt 2022. IV. 16.-án, Nagyszombaton