Gyimóthy Gábor: Fajsúlyos! Már megint!

Igaz, hogy szerzőnk már sokadjára morgolódik szóban forgó szavunk helytelen használatán, de hogyan is hagyhatná abba a jogos füstölgést, ha egyszer a vétkesek sem akarnak lankadni. (a Szerk.)

Fajsúlyos! Már megint!

Mondd, hülye vagy, hogy valamit

fajsúlyosnak nevezel?!

Nem érzed, hogy ezzel saját

agyvizeden evezel??

Van egy kis fogalmad arról,

hogy a fajsúly micsoda??

Vagy tán téged nem tanított

erre meg az iskola?

Se elem, se anyag nincsen,

mi ne lenne fajsúlyos!

Hülyeséged, ennek folytán

elképesztően súlyos!

Tehát a fajsúly, mint jelző,

meg nem különböztető!

Hogy ez hiányzik fejedből,

csak nehezen hihető.

Vagy mondani netalán-tán

nagy fajsúlyút akartál?

Tudásodból ehhez sajnos

nem eleget kapartál...

Ám, ha egyszer sikerülne

nagy fajsúlyúig jutni,

akkor azt mondd, hogy ne kelljen

téged ökörnek tudni  !!!

Ki elsőként „fajsúlyozott”,

egetverő bunkó volt!

De – hogy utánzója akadt,

mérhetetlen szégyenfolt!

Kérdem én, hogy az országban

hol tart ma az iskola,

ha felnőttek képzettsége

a tudásnak kiskora?

Terjed az értelmetlenség

és oly messzire kihat,

hogy lesz a nyílt baromságból

körülrajongott divat?

Engem úgy ér a fajsúlyos,

mint mélyreszúrt tüske...,

„ékes-szólója” eközben,

„tudására” büszke...?

Ugy érzi, hogy de jól beszélt

– ilyen nincs ám naponta –

s az „ütős” kifejezéssel

most aztán megaszonta...!

Bocsásson már meg a világ

– dehát ez a saját ügye! –

Aki fajsúlyost hangoztat,

fölháborítóan gügye!

Zollikerberg, 2023 XII. 11.