top of page

Gyimóthy Gábor: Hódolat egy szobor előtt – (Még egyszer II. Arszínoé)




 


 

 


Még egyszer II. Arszínoé 


Ezerkétszáz éve süllyedt


Kanopusz a víz alá.


A tenger a pezsgő várost


elnyelé és fölfalá.



Kétezerháromszáz éves


műalkotást bámulok.


Amit látok, káprázatos


és betelni nem tudok.



Igaz sajnos, hogy csupáncsak


torzóban gyönyörködöm...


Ezerhétszáz éve már, hogy


nem maradt ott kő, kövön.



Félő, hogy nem találják meg


e torzónak a fejét,


mert Kanopuszt hittől vakult,


őrült sereg verte szét.



Római-keresztény csapat


– e vallásnak hajnalán –


pusztított ott hasonlóan,


mint nem rég a talibán...



Sejlik, a szobor rombolás


nem a tengerár nyoma,


ha süllyedve ép lett volna,


talán ép lehetne ma.



Figyeljük meg ezt a szobrot,


hisz megáll az értelem:


gránitból kialakított


áttetsző, finom selyem!



S szinte el sem rejtve benne


a gyönyörű női test,


minthogyha életre kelni


egy kicsit sem lenne rest.



Mivel faragta a szobrász?


Ezt hiába kérdezem.


Vas-szerszám tán volt már akkor,


de acél véső még nem!



(Próbálj gránitot faragni,


ajánlom, kíséreld meg,


s szemedben ezerszeresre


növekszik e műremek!)



Kereskedtek tán Kínával?


Létezhetett már selyem?


Mi volt az az anyag, ha nem?


Ezt ma el nem képzelem.



Egyiptomi a testtartás,


ám a stílus már görög,


és az ízlés – amint látjuk,


nem más ma sem – s tán örök.



A melltartót nem ismerték


és más alsóneműt sem.


Nem rontotta el a látványt


szemérmezett félelem.


                  *


Azon tűnődöm, a szobrász


vajon minta-nőt talált?


Avagy neki Arszínoé


modelt személyesen állt?



Zollikerberg, 2024 I. 7.



 

Kapcsolódó írásunk:


145 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK